KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/október
• Zalán Vince: Történelmi ingajárat Együttélés
• Koltai Tamás: Falusi Siegmund és Sieglinde
• Hegedűs Zoltán: Vektoranalízis Krzysztof Zanussi filmjei
• Kovács István: A létezés harmóniájáért Krzysztof Zanussi
• N. N.: Krzysztof Zanussi filmjei
• Feuer Márta: A halál tartósít, az élet elemészt Gaál István – készülő operafilmjéről
• Zsugán István: Brácsaversenyek, nem pop-slágerek Beszélgetés Maár Gyulával
• Greskovits Béla: Meghasonlott humánum Ólomidő
• N. N.: Eseménynaptár Ólomidő
• Zoltai Dénes: Vadonlakók operamániája, fényben és ellenfényben Fitzcarraldo
• András László: Egy világtörténelmi erkölcsbotrány Eltűntnek nyilvánítva
• Szilágyi Ákos: A fonák tudat meséi Panelsztori
• Fáber András: Színházi jelenetek háborús időben Az utolsó metró
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Észak dél mellett Taormina
• Zsugán István: Új szerzők, fiatal nemzetek Locarno

• Bódy Gábor: A fantom elment – a fantom visszatér Luis Buñuel
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Borsalino
• Lajta Gábor: Anna és a vámpír
• Harmat György: A két rodeós
• Varga András: Kémek a lokálban Őrült nők ketrece II.
• Kapecz Zsuzsa: A repülő szélmalom
• Soós Péter: A szép ismeretlen
• Harmat György: Hüvelyk Panna
• Kapecz Zsuzsa: A Szervezet
• Greskovits Béla: Prof. Kuruzsló
• Varga András: A tagrifti csata
• Zsilka László: Csak egyszer szeretünk
TELEVÍZÓ
• Szilágyi János: Hatvanhat – tizenhatodszor Beszélgetés Bán Jánossal
• Koltai Ágnes: Kísérlet a túlélésre A Fiatal Művészek Stúdiójáról
TÉVÉMOZI
• Hegedűs Zoltán: Egy halálraítélt megszökött
• Bikácsy Gergely: Jeanne d’Arc

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A kertész titka

Jankovics Márton

(Rosemari) – norvég-dán-német, 2016. Rendezte és írta: Sara Johnsen. Kép: Hélène Louvart, Erik Wilson. Zene: Nikolaj Torp Larsen. Szereplők: Ruby Dagnall (Rosemari), Kristian Fjord (Jim), Laila Goody (Hilde), Tommy Kenter (Klaus Dreyer). Gyártó: 4 1/2 Film. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 95 perc.

 

A sötét rejtélyekkel és bizarr családtörténetekkel teli skandináv krimi az egyik legfőbb kulturális exportcikké vált a térségben, így nem meglepő, hogy a norvég Sara Johnsen filmjének kissé hatásvadász módon kiválasztott magyar címe is ezt a vonulatot igyekszik meglovagolni. Erre az áthallásra persze van is némi alapja a forgalmazónak, hisz A kertész titkában nincs hiány a szereplők múltjában lapuló titkokból, fura családmodellből és országhatárokon átívelő nyomozásból sem. Ám mindez teljesen nélkülözi a bűnügyi jelleget, és krimi helyett inkább egy édes-bús, vígjátéki elemeket sem nélkülöző identitásdráma keretében kerülnek napfényre a régi, szőnyeg alá söpört történetek.

A cselekmény középpontjában egy újságírónő áll, aki a lagziján bukkan rá egy frissen született csecsemőre a helyi hotel mosdójában. 16 évvel később felbukkan egy különösen viselkedő kamaszlány, akivel hamar egymásra ismernek, és a vér szerinti szülők keresésére indulnak. A kertész titka nem hagy kétséget afelől, hogy a valósággal való szembenézés ugyan mindig fájdalmas, ám egyben esélyt is ad a lelki sebek gyógyulására és a megbocsájtásra. Johnsen már korábbi filmjeiben is foglalkozott az örökbefogadás traumájával, a Nagykutyában például egy különböző családokhoz adoptált testvérpár kései egymásra találását mutatta be. Akárcsak ott, a nagy felismerés itt is feje tetejére állítja a szereplők világát, amelyben így újra rendet kell teremteniük. A film extrém körülmények között vizsgálja a szokásos kamaszkori önkeresést, tovább emelve ezzel a coming of age történetek alapvető tétjét. Johnsen érzékenyen és többnyire hitelesen építi föl a feszültséget a film folyamán, kár, hogy a végére megijed, és az epilógusban minden konfliktust beleolvaszt a happy endek erőszakosan optimista, problémátlan világába.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/06 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13255