KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/október
• Zalán Vince: Történelmi ingajárat Együttélés
• Koltai Tamás: Falusi Siegmund és Sieglinde
• Hegedűs Zoltán: Vektoranalízis Krzysztof Zanussi filmjei
• Kovács István: A létezés harmóniájáért Krzysztof Zanussi
• N. N.: Krzysztof Zanussi filmjei
• Feuer Márta: A halál tartósít, az élet elemészt Gaál István – készülő operafilmjéről
• Zsugán István: Brácsaversenyek, nem pop-slágerek Beszélgetés Maár Gyulával
• Greskovits Béla: Meghasonlott humánum Ólomidő
• N. N.: Eseménynaptár Ólomidő
• Zoltai Dénes: Vadonlakók operamániája, fényben és ellenfényben Fitzcarraldo
• András László: Egy világtörténelmi erkölcsbotrány Eltűntnek nyilvánítva
• Szilágyi Ákos: A fonák tudat meséi Panelsztori
• Fáber András: Színházi jelenetek háborús időben Az utolsó metró
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Észak dél mellett Taormina
• Zsugán István: Új szerzők, fiatal nemzetek Locarno

• Bódy Gábor: A fantom elment – a fantom visszatér Luis Buñuel
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Borsalino
• Lajta Gábor: Anna és a vámpír
• Harmat György: A két rodeós
• Varga András: Kémek a lokálban Őrült nők ketrece II.
• Kapecz Zsuzsa: A repülő szélmalom
• Soós Péter: A szép ismeretlen
• Harmat György: Hüvelyk Panna
• Kapecz Zsuzsa: A Szervezet
• Greskovits Béla: Prof. Kuruzsló
• Varga András: A tagrifti csata
• Zsilka László: Csak egyszer szeretünk
TELEVÍZÓ
• Szilágyi János: Hatvanhat – tizenhatodszor Beszélgetés Bán Jánossal
• Koltai Ágnes: Kísérlet a túlélésre A Fiatal Művészek Stúdiójáról
TÉVÉMOZI
• Hegedűs Zoltán: Egy halálraítélt megszökött
• Bikácsy Gergely: Jeanne d’Arc

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Palackposta

Roboz Gábor

Flaskepost fra P – dán, 2016. Rendezte: Hans Peter Molland. Írta: Nikolaj Arcel. Kép: John Andreas Andersen. Zene: Nicklas Schmidt. Szereplők: Nikolaj Lie Kaas (Carl Mørck), Fares Fares (Assad), Pål Sverre Hagen (Johannes), Amanda Collin (Rakel). Gyártó: Zentropa. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 111 perc.

 

Napjaink dán filmgyártásában eseményszámba menően ritkán készülnek mozifilmsorozatok, nem véletlen, hogy a legismertebb alapjául a bestselleríró Jussi Adler-Olsen eddig hat kötetet számláló krimiszériája szolgál. A lezáratlan esetekre szakosodott Q ügyosztály harmadik történetében egy magát papnak álcázó, szépen hátranyalt hajú eszelős rabolja el egy istenfélő falusi házaspár két gyerekét. Az ügyben ezúttal is a kétdimenziós detektívek táborát gyarapító páros, a mogorva Mørck és a szelíd Assad nyomoz, akik karakterének érdemi árnyalására ismét kevésnek bizonyul a közel két órás játékidő, hacsak nem tekintjük árnyalásnak azt a kocsiban zajló beszélgetést, amelynél közhelyesebb egy hívő és egy ateista figura között nehezen játszódhat le.

A sorozat korábbi részeit (Nyomtalanul, Fácángyilkosok) még erősebb műfaji kettősség jellemezte, a mostaninál azonban látványosan átkerül a hangsúly a krimiről a thrillerre, és a film jó nagy adag zsánerklisét vonultat fel, miközben néha akaratlanul is megmosolyogtató pillanatokkal szolgál. Aki esetleg szeret abban reménykedni, hogy egy sok pénzből készülő, olajozottan működő franchise-t valamelyest felfrissíthet egy egyénibb látásmódú rendező, annak ezúttal csalódnia kell: az előző részeket jegyző tévérendezőt hiába váltotta le az utóbbi időben főleg fekete humoráról ismert Hans Peter Molland (Hajszál híján úriember, Az eltűnés sorrendjében), minden maradt a régiben. A Palackposta olyan film, amelyet nem lenne érdemes a tengerentúlon remake-elni, mert már eleve olyan, mintha valamelyik amerikai stúdió gyártotta volna.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/08 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12856