KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/október
• Zalán Vince: Történelmi ingajárat Együttélés
• Koltai Tamás: Falusi Siegmund és Sieglinde
• Hegedűs Zoltán: Vektoranalízis Krzysztof Zanussi filmjei
• Kovács István: A létezés harmóniájáért Krzysztof Zanussi
• N. N.: Krzysztof Zanussi filmjei
• Feuer Márta: A halál tartósít, az élet elemészt Gaál István – készülő operafilmjéről
• Zsugán István: Brácsaversenyek, nem pop-slágerek Beszélgetés Maár Gyulával
• Greskovits Béla: Meghasonlott humánum Ólomidő
• N. N.: Eseménynaptár Ólomidő
• Zoltai Dénes: Vadonlakók operamániája, fényben és ellenfényben Fitzcarraldo
• András László: Egy világtörténelmi erkölcsbotrány Eltűntnek nyilvánítva
• Szilágyi Ákos: A fonák tudat meséi Panelsztori
• Fáber András: Színházi jelenetek háborús időben Az utolsó metró
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Észak dél mellett Taormina
• Zsugán István: Új szerzők, fiatal nemzetek Locarno

• Bódy Gábor: A fantom elment – a fantom visszatér Luis Buñuel
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Borsalino
• Lajta Gábor: Anna és a vámpír
• Harmat György: A két rodeós
• Varga András: Kémek a lokálban Őrült nők ketrece II.
• Kapecz Zsuzsa: A repülő szélmalom
• Soós Péter: A szép ismeretlen
• Harmat György: Hüvelyk Panna
• Kapecz Zsuzsa: A Szervezet
• Greskovits Béla: Prof. Kuruzsló
• Varga András: A tagrifti csata
• Zsilka László: Csak egyszer szeretünk
TELEVÍZÓ
• Szilágyi János: Hatvanhat – tizenhatodszor Beszélgetés Bán Jánossal
• Koltai Ágnes: Kísérlet a túlélésre A Fiatal Művészek Stúdiójáról
TÉVÉMOZI
• Hegedűs Zoltán: Egy halálraítélt megszökött
• Bikácsy Gergely: Jeanne d’Arc

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A zátony

Vajda Judit

The Shallows – amerikai, 2016. Rendezte: Jaume Collet-Serra. Írta: Anthony Jaswinski. Kép: Flavio Martinez Labiano. Zene: Marco Beltrami. Szereplők: Blake Lively (Nancy), Oscar Jaenada (Carlos), Sedona Legge (Chloe). Gyártó: Columbia Pictures / Ombra Films. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 100 perc.

 

Hat évvel férje, Ryan Reynolds után (Élve eltemetve) Blake Lively is megpróbálkozott egy egyszereplős, erősen behatárolt helyszínen játszódó alkotással. Egy idilli titkos öbölben egy rá vadászó gyilkos cápa miatt a parttól alig 200 méterre található zátonyon rekedt szörföslány sztorija nagyon ígéretesen hangzik, és nem a színésznőn múlt, hogy az ígéretek beváltatlanul maradtak. A kudarcot már akkor sejteni lehetett, amikor kiderült, hogy a művet az izgalmas horrorfilmes alkotóból (Viasztestek, Az árva) Liam Neeson házi direktorává avanzsáló (Ismeretlen férfi, Non-stop, Éjszakai hajsza) Jaume Collet-Serra rendezi. A katalán filmes szépen betagozódott a hollywoodi tucatszakik közé, amire A zátony is újabb szomorú bizonyíték.

Collet-Serra alkotása – a nyilvánvalón kívül – olyan elődökkel rendelkezik, mint a Nyílt tengeren vagy a 127 óra, de meg sem közelíti azok színvonalát. Előbbi alkotástól az különbözteti meg, hogy abban két főhőst figyeltünk, így lehetőségünk nyílt pszichológiai megfigyelésekre, míg itt Nancy magányos harca lélektanilag kifejtetlen marad. Ehhez hasonlóan kihagyják azt a ziccert is, hogy a női főhős segítségével feminista szemszöget érvényesítsenek – így úgy tűnik, csupán azért választottak nőt központi figurának, mert kellemesebb a (férfi) szemnek szűk másfél órán át egy dúskeblű, hosszú combú szőkét, mint egy szőrös szörföst bámulni. Felmerül ugyan, hogy a főhősnő nemrég elhunyt édesanyját gyászolja, de Collet-Seráék ezzel sem kezdenek semmit. Egyetlen többértelmű motívummal dolgoznak, ám a sérült sirály szimbóluma arcpirítóan didaktikus. A zátony így végig teljesen kiszámítható marad: pontosan olyan, mint amit egy „ember vs. cápa” témájú tucatthrillertől várunk. Az egész játékidő alatt csupán az szerez kellemes perceket, hogy a műben olyan silányak a vizuális trükkök, mint a Sharknado-filmek gyengébb pillanataiban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/08 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12855