KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/szeptember
POSTA
• Veress József: Még egyszer a „kicsi, mérges öregúrról”
• Harmat György: Filmek és mozik
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmföldrajz Moszkva

• Dobai Péter: Oberst Alfred Redl
• Dobai Péter: Redl ezredes Részletek az irodalmi forgatókönyvből
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Trosin Alekszandr: A „hibbantak” dicsérete Tollvonások rezo Gabriadze arcképéhez

• Mezei András: Nemcsak Svájcban vannak Biglerek A csónak megtelt
• Takács Ferenc: Betegek, bolondok, magatehetetlenek Britannia Gyógyintézet
• Lukácsy Sándor: Szalma és csiriz Elcserélt szerelem
• Csantavéri Júlia: Tóparti történetek Vízipók-Csodapók
• Kézdi-Kovács Zsolt: Tiszta tekintet Közelítés Midzogucsi Kendzsihez
• N. N.: Midzogucsi Kendzsi a Magyar Televízióban bemutatott filmjei
• Kovács András Bálint: A gépfallosz és a kisember Párbaj. Változatok egy többértelmű allegóriára
LÁTTUK MÉG
• Barna Imre: Vidéki színészek
• Kulcsár Mária: Tűtorony
• Lalík Sándor: Eltűntek az élők közül
• Farkas Miklós: Gyilkos bolygó
• Lalík Sándor: Oktalan áldozatok
• Soós Péter: A néma front
• Ardai Zoltán: Tengerszem
• Lalík Sándor: Vigyázz, jön a vizit!
• Lajta Gábor: A festő felesége
• Kulcsár Mária: Álmodozás
• Vanicsek Péter: Feketepiac
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: A szegény tévé
• Bársony Éva: A felkiáltójel emberei Beszélgetés Radványi Dezsővel, a Dokumentumfilm Szerkesztőség vezetőjével
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: A divatfotótól a filmrendezésig

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az esemény

Kovács Marcell

The Happening – amerikai–indiai, 2008. Rendezte és írta: M. Night Shyamalan. Kép: Tak Fujimoto. Zene: James Newton Howard. Szereplők: Mark Wahlberg (Elliot Moore), Zooey Deschanel (Alma Moore), John Leguizamo (Julian), Ashlyn Sanchez (Jess), Betty Buckley (Mrs. Jones). Gyártó: 20th Century Fox / Spyglass Entertainment / UTV. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 91 perc.

 

Nem is sok évvel ezelőtt, amikor egy új Shyamalan-film bemutatója még eseményszámba ment, a hozsannázó kritikák előszeretettel emlegették a fiatal rendezőt Hitchcock örököseként. Megkérdőjelezhetetlen tehetségét látva nem is tűntek túlzónak az efféle kijelentések, mára azonban világossá vált, hogy erősen sántít az összehasonlítás. Nem legutóbbi filmjei sikertelensége miatt, hiszen a tehetség nem párolog el, hanem mert minél határozottabb kontúrokkal rajzolódik ki az idő múlásával Shyamalan saját művészi karaktere, annál távolabb kerül a becses hitchcocki hagyatéktól.

Hitchcock számára a mozi első számú feladata a szórakoztatás volt, Shyamalan viszont fejlett felelősségtudata révén nem éri be ennyivel, többet akar adni a nézőnek, simogatni a lelkét, gazdagabbá tenni az életét. Mesélhet szellemekről, szuperhős születéséről vagy marslakók támadásáról, a mondanivaló mindig ugyanarra tanít: hogyan legyünk jók és tegyük jobbá a világot. Ez a dicséretes lelkiismeretesség azonban a legutóbbi Lány a vízben esetében már bántó szereptévesztésbe fordult. A filmjeiben – Hitchcockhoz hasonlóan – rendre felbukkanó Shyamalan itt egy fiatal írót alakított, aki készülő könyvével megmutatja a kiutat a zsákutcába jutott emberiség számára.

Az esemény megkímél minket az önértékelési zavar ilyen látványos megnyilvánulásaitól, író-rendezője még csak meg sem mutatja magát (bár rafinált módon mégis szereplője a filmnek). Most is egy B-filmes klisé az alaphelyzet: a lakosságot tömeges öngyilkosságba kergető idegbénító gáz kerül a levegőbe New Yorkban, majd a keleti parton mindenfelé. Shyamalan szívesen választ közhelyes témát, hogy azután valami szokatlant hozzon ki belőle. A kötelező műfaji paneleket alkalmazza most is: hullák hevernek az utcákon, pánik tör ki, mindenki fejvesztve menekül a városból, hogy a civilizációtól távol keressen menedéket. De a természet most nem óvóhely, hanem kíméletlen gyilkos. A Madarak öko-horrorját idézik a rémségek, de amíg Hitchcock ravaszul lemond a vérengzésre adott magyarázatról – és ezzel még nyugtalanítóbbá teszi a látottakat –, Shyamalan ragaszkodik a népnevelő mondanivalóhoz. Indoklása didaktikus, de nem hatástalan, ügyesen megbolygatja vele a bűnös és az áldozat hagyományos szereposztását.

Shyamalan legszokványosabb filmje Az esemény, ránézésre alig tér el az utóbbi időben számtalanszor látott, világvégével riogató moziktól. Ebben a mezőnyben viszont remekül helytáll, a sok finom intelligenciával megrajzolt apró mozzanat, a hiteles emberi pillanatok saját ízt kölcsönöznek neki. Egy vonatkozásában pedig látványosan felülmúlja a hasonló sztorit űrlényekkel vagy zombikkal elmesélő kortárs variációkat: az idegméregtől bénult emberek néma öngyilkosságának képsorainál megrendítőbb és felkavaróbb látvánnyal régen szembesített minket a filmvászon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/08 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9565