KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/szeptember
POSTA
• Veress József: Még egyszer a „kicsi, mérges öregúrról”
• Harmat György: Filmek és mozik
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmföldrajz Moszkva

• Dobai Péter: Oberst Alfred Redl
• Dobai Péter: Redl ezredes Részletek az irodalmi forgatókönyvből
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Trosin Alekszandr: A „hibbantak” dicsérete Tollvonások rezo Gabriadze arcképéhez

• Mezei András: Nemcsak Svájcban vannak Biglerek A csónak megtelt
• Takács Ferenc: Betegek, bolondok, magatehetetlenek Britannia Gyógyintézet
• Lukácsy Sándor: Szalma és csiriz Elcserélt szerelem
• Csantavéri Júlia: Tóparti történetek Vízipók-Csodapók
• Kézdi-Kovács Zsolt: Tiszta tekintet Közelítés Midzogucsi Kendzsihez
• N. N.: Midzogucsi Kendzsi a Magyar Televízióban bemutatott filmjei
• Kovács András Bálint: A gépfallosz és a kisember Párbaj. Változatok egy többértelmű allegóriára
LÁTTUK MÉG
• Barna Imre: Vidéki színészek
• Kulcsár Mária: Tűtorony
• Lalík Sándor: Eltűntek az élők közül
• Farkas Miklós: Gyilkos bolygó
• Lalík Sándor: Oktalan áldozatok
• Soós Péter: A néma front
• Ardai Zoltán: Tengerszem
• Lalík Sándor: Vigyázz, jön a vizit!
• Lajta Gábor: A festő felesége
• Kulcsár Mária: Álmodozás
• Vanicsek Péter: Feketepiac
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: A szegény tévé
• Bársony Éva: A felkiáltójel emberei Beszélgetés Radványi Dezsővel, a Dokumentumfilm Szerkesztőség vezetőjével
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: A divatfotótól a filmrendezésig

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Csendes érintés

Koltai Ágnes

Csendes érintés – megkésett találkozás egy fiatalemberrel; csendes érintés – egy utolsó szerelmi fellobbanás; csendes érintés – az óhaza végső üzenete. Egy megkeseredett, szomorúvá öregedett zenész, lengyel hazáját a második világháború után elhagyva, a hűvös Észak-Európában szép pályát fut be. Már a halál felé tart, midőn két fiatal berobban az életébe: egy lengyel fiú, aki tanulni szeretne tőle, alázattal fogadni a mester szavait, és egy dán lány, aki mézízű csókokkal kecsegtet.

A Csendes érintés Krzysztof Zanussi korábbi műveitől eltérően nem morális dráma. Lélekrajz. A psziché, az elfojtások eleddig jeges tekintettel végigpásztázott birodalmában a rendező nem mozog oly otthonosan. Zanussi nagy utat tett meg a filozófiától az érzelmekig, s most gyengéden hajol hőse, a gyermekien önző, követelőző zenész fölé. Hagyja, hogy szinte fürödjön a fájdalomban. A kiszikkadt, alkotókedvét vesztett művész képtelen megbirkózni a biológia követelőző egyszerűségével, az öregedést végső árulásnak, a legalávalóbb csalásnak tartja. Hogy kifogjon a szemfényvesztőkön: kiszívja mindenkiből az energiát, pusztít a kikövetelt szeretettel.

Lesznek talán, kik túl finomkodónak, cizelláltnak tartják majd Zanussi őszi szonátáját, ezt a keserű-katartikus búcsút a férfikortól, a múlttól, a művészet felszabadító erejébe vetett hittől. Nem ok nélkül. Mégis ez az egyik legbensőségesebb Krzysztof Zanussi-film (mert alkotója őszinte önmagához, mert nem titkolja érintettségét) akkor is, ha az önsajnálat heverőjéről nem tudott felkelni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/09 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=661