KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/szeptember
POSTA
• Veress József: Még egyszer a „kicsi, mérges öregúrról”
• Harmat György: Filmek és mozik
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmföldrajz Moszkva

• Dobai Péter: Oberst Alfred Redl
• Dobai Péter: Redl ezredes Részletek az irodalmi forgatókönyvből
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Trosin Alekszandr: A „hibbantak” dicsérete Tollvonások rezo Gabriadze arcképéhez

• Mezei András: Nemcsak Svájcban vannak Biglerek A csónak megtelt
• Takács Ferenc: Betegek, bolondok, magatehetetlenek Britannia Gyógyintézet
• Lukácsy Sándor: Szalma és csiriz Elcserélt szerelem
• Csantavéri Júlia: Tóparti történetek Vízipók-Csodapók
• Kézdi-Kovács Zsolt: Tiszta tekintet Közelítés Midzogucsi Kendzsihez
• N. N.: Midzogucsi Kendzsi a Magyar Televízióban bemutatott filmjei
• Kovács András Bálint: A gépfallosz és a kisember Párbaj. Változatok egy többértelmű allegóriára
LÁTTUK MÉG
• Barna Imre: Vidéki színészek
• Kulcsár Mária: Tűtorony
• Lalík Sándor: Eltűntek az élők közül
• Farkas Miklós: Gyilkos bolygó
• Lalík Sándor: Oktalan áldozatok
• Soós Péter: A néma front
• Ardai Zoltán: Tengerszem
• Lalík Sándor: Vigyázz, jön a vizit!
• Lajta Gábor: A festő felesége
• Kulcsár Mária: Álmodozás
• Vanicsek Péter: Feketepiac
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: A szegény tévé
• Bársony Éva: A felkiáltójel emberei Beszélgetés Radványi Dezsővel, a Dokumentumfilm Szerkesztőség vezetőjével
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: A divatfotótól a filmrendezésig

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Képmagnó

Pornógólok

Reményi József Tamás

Ahogy bőrönd nagyságú magnetofonnal vadásztunk egykor a Pretty Thingsre meg Viszockijra, úgy járjuk ma a tévék dzsungelét - nevezzük régiesen így - képmagnóval.

 

Nézem az épp análisan hágott nő rázkódó keblét, elképesztő látvány: a szilikonbetétes alapok mozdulatlanok, akár a kő, a mellcsúcsok viszont épp ellenkezőleg... Igaz, ami igaz, a mozicsatornázók beváltották ígéretüket, s tavaly év eleje óta rendszeresen adnak pornót, bár nem merhetvén néven nevezni, „kemény szexnek” titulálják. Most ne kívánjunk e fejleménynek sem erkölcsi, sem jogi vonatkozásában elmerülni, noha nehéz említetlenül hagyni, hogy kódolatlan adásban az addigi ártalmatlan playboy-mesék helyett egyszer csak fél tizenegy körül hogyan meredt föl egy teljes képernyőt betöltő hímtag a nagy nyilvánosság előtt. Arról is hiábavaló beszélni, mennyire olcsó itt az árukínálat - arra a célra, amelyre szolgál, sem dramaturgiára, sem romantikára, de még csak egyszerű illúziókeltésre sincs szükség, mindössze a genitáliák puszta látványát kell nyújtani. Azt viszont jellemzőnek találhatjuk, hogy ez az „áttörés” egybeesik a honi médiapiac kinyílásával, azzal, hogy a közönségért vívott verseny elpornósítja, még pedig egyre vadabbul, az összes hagyományos tévé-műfajt is.

A pornográf szemléletet már korábban tiszta formában megelőlegezték a sportadások gólösszefoglalói, amelyek csak a döntő aktusra, a végkifejletre koncentrálnak, abszurd töménységben tálalják a találatokat. Az izgalom meg a játék, amely a valóságos mérkőzés-időben akár egyetlen gólt is gyönyörűségesen körülvehet - elmarad. A hálóba tartó labdát viszont megfigyelhetjük elölről, hátulról, alulról, akár a heverőn a kapcsolat nélküli eredményesség segédeszközeit.

A legérzékenyebb pontok gyors és célratörő munkába vételével megtalálni a legközvetlenebb utat a kielégüléshez, ez a tömegszórakoztatás sürgős parancsa. Csak a végsőkig töményített termék lehet sikeres. A néző tekintetét tehát egy pillanatra sem szabad elengedni. A műsorok közötti (gyakran a műsorokon belüli) időt az adó más műsorainak képsoraival kell dúsítani, pontosan ugyanúgy, ahogyan a pornófilmekben egy aktus közvetítését megszakítják más aktus(ok) bejátszásával, a soha véget nem érő élvezetek benyomását keltve. A legegyszerűbb licit tehát a puszta halmozás: attól kezdve, hogy a vezető show-man vezető show-mant lát vendégül, egészen odáig, hogy egy adó az újévi Himnusz előtti pillanatokban is - egészen penetráns módon - önmaga ünneplésével van elfoglalva.

Vannak mélyrehatóbb változatok is. Ahogy a különböző nosztalgiarádiók a tudatosan szűk választékból a legeket nyúzzák, azaz nem előadókat, stílusokat, zenei világokat idéznek föl, hanem mechanikus monoton ismétlésekben csupán a legslágerebb ingerületeket keltik, úgy a kereskedelmi tévék is az úgynevezett össznépi ízlés legkisebb közös többszörösével számolnak. Ez a szint a Júlia-könyvektől a lakodalmas rockig többféle tömegkulturális jelenségből vonja ki azt, egyfajta totális, összművészeti giccs kevercsében, ami bennük a legsekélyesebb. E sajátos tévé-eklektika például a híradókban - immár fesztelenül figyelmen kívül hagyva a hírek jelentőségét és arányait - elegyítheti a bulvárlapok hangnemét és szerkesztői rendjét a talk show-k jegyeivel, a hajléktalanok ütlegelésének szado-felvételeit a koreografált időjárás-jelentéssel, amely lassan csupa Nicole Kidmanből áll a Majd' megdöglik érte című darabból. Olykor egy kis magyar nótát is játszanak.

Minden lehetséges tömegigény egyidejű kielégítésének igyekezete természetesen a szappanoperákban torlódik a legföltűnőbben, hisz ezek a legnézettebb műsorok. A Kórház a pálmák alatt alkotói a derék Fekete-erdei Heimat-miliőt áttelepítették az utazási irodák festette egzotikumok világába, raktak bele krimi (maffia)-elemeket, valamint visszatérően keresztezték (fél)árva gyerekek melodrámájával. Az egyes epizódokon belül sem elégszenek meg egyetlen sémával (pornósított posztmodernek). A Bűnvadászokban többnyire hármat használnak, például: prostituáltként kallódó gyermeklányok + haláltáborok múltjában gyökerező vérbosszú + válni kényszerülő apa búcsúja fiától. Az ilyen gátlástalanul egybemontírozott áldozati sémák az önsajnálat mozgósította agresszív ösztön különböző zónáira hatnak, az erotikus és bűnfantáziát jelen esetben a diszkrétebb, családi filmes kategóriában idézve föl.

Magyarországon az elmúlt esztendőben zajlott le a kereskedelmi tévék igazi hatalomátvétele, s minthogy e tévék bántó káderhiánnyal küszködnek (a legbántóbb persze az, hogy e hiányról maguk sem látszanak tudomást venni), két irányból is összeért a teljes popularizálódás. Egyrészt mindennemű médiaszórakoztatás igazán tömegessé válván, végképp úgy fest, hogy leomlott a profivilág és az amatőrök közti fal, a néző minden lehetséges módon résztvevője a műsoroknak, másrészt valóban: a stúdiókban és a szerkesztőségekben amatőrök tömege ül.

Ám a pornó ezen is segít. Mire e sorok napvilágot látnak, már - az előzetes hírverések szerint - bemutatkozott műsorvezetői minőségében az olasz kerevetekről visszaimportált Henger Éva. Márpedig ő profi.

 

A rovatot a Pannon GSM támogatja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/03 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4008