KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/szeptember
POSTA
• Veress József: Még egyszer a „kicsi, mérges öregúrról”
• Harmat György: Filmek és mozik
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmföldrajz Moszkva

• Dobai Péter: Oberst Alfred Redl
• Dobai Péter: Redl ezredes Részletek az irodalmi forgatókönyvből
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Trosin Alekszandr: A „hibbantak” dicsérete Tollvonások rezo Gabriadze arcképéhez

• Mezei András: Nemcsak Svájcban vannak Biglerek A csónak megtelt
• Takács Ferenc: Betegek, bolondok, magatehetetlenek Britannia Gyógyintézet
• Lukácsy Sándor: Szalma és csiriz Elcserélt szerelem
• Csantavéri Júlia: Tóparti történetek Vízipók-Csodapók
• Kézdi-Kovács Zsolt: Tiszta tekintet Közelítés Midzogucsi Kendzsihez
• N. N.: Midzogucsi Kendzsi a Magyar Televízióban bemutatott filmjei
• Kovács András Bálint: A gépfallosz és a kisember Párbaj. Változatok egy többértelmű allegóriára
LÁTTUK MÉG
• Barna Imre: Vidéki színészek
• Kulcsár Mária: Tűtorony
• Lalík Sándor: Eltűntek az élők közül
• Farkas Miklós: Gyilkos bolygó
• Lalík Sándor: Oktalan áldozatok
• Soós Péter: A néma front
• Ardai Zoltán: Tengerszem
• Lalík Sándor: Vigyázz, jön a vizit!
• Lajta Gábor: A festő felesége
• Kulcsár Mária: Álmodozás
• Vanicsek Péter: Feketepiac
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: A szegény tévé
• Bársony Éva: A felkiáltójel emberei Beszélgetés Radványi Dezsővel, a Dokumentumfilm Szerkesztőség vezetőjével
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: A divatfotótól a filmrendezésig

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Egy magányos tinédzser

Kránicz Bence

The Edge of Seventeen – amerikai, 2016. Rendezte: Kelly Fremon Craig. Szereplők: Hailee Steinfeld, Woody Harrelson, Hayden Szeto. Forgalmazó: Sony. 101 perc.

 

„Mi a gond velem?” – tette fel magyar címében a kérdést nemrég egy másik független szellemű nevelődési mozi. Az Egy magányos tinédzser Nadine-je ugyanazt kérdezi magától, mint Ethan Hawke remek filmjének főhőse. Okos, józan, reflektált lány, mégis folyamatosak a vitái mind az anyjával, mind mintadiák bátyjával – sőt, mivel legjobb barátnője a történet elején túl közel kerül a fiútestvérhez, Nadine úgy érzi, az utolsó szövetségesét is elveszítette. Hollywoodban ugyanakkor a cinikus romantikus vígjátékok után a Gimiboszihoz vagy a Nevetséges Napóleonhoz hasonló cinikus kamaszfilmek is meggyökeresedtek, így aztán – legalábbis eleinte – Nadine sem fuldoklik az önsajnálatban. Lezser történelemtanára is tesz róla, nehogy a lány túl komolyan vegye a problémáit: mikor az emlékezetes nyitójelenetben Nadine drámaian az öngyilkossággal fenyegetőzik, Bruner tanár úr bevallja, őt is foglalkoztatja a gondolat, hogy itt hagyja a földi siralomvölgyet, ahol diákjai ebédszünetben sem hagyják őt békén.

Az Egy magányos tinédzser egyik erősségét a találó és jól egyénített karakterek jelentik. Woody Harrelson Mr. Brunerje a Három óriásplakát Ebbing határában seriffjét előlegezi: tüskésnek mutatkozó, de megbízható, derék ember. Az ötvenes, egyedülálló anya a társkeresés nyűgeivel birkózik, fiát a „férfi a háznál” kéretlen szerepe nyomasztja, a Nadine kegyeit leső osztálytárs pedig rendre túlizgulja és túlbeszéli a helyzeteket, mikor egyedül marad a lánnyal – mindenkinek megvan a maga baja. Mintha az író-rendező Kelly Fremon Craig sokkal többet tudna figuráiról, mint amennyit megmutat belőlük, viszont a színészek egy-egy mondattal sejtetni tudják a gazdag háttértörténeteket. Nadine-ként a Coen testvérek A félszeműjében felfedezett Hailee Steinfeld a felütésben magától értetődő egyszerűséggel nyeri el a bizalmunkat, hogy aztán a folytatásban jócskán veszítsen belőle. Fremon Craig magabiztos elsőfilmjének másik rokonszenves vonása ugyanis az, hogy alkotója bátran meri ellenszenvessé formálni a főhőst: a történet utolsó harmadában már nemcsak környezete, hanem nézőként mi sem értjük, mi baja ennek a lánynak. A rendező vékony jégen táncol, mert ha Nadine minden együttérzésünket eljátssza, úgy az sem fog érdekelni senkit, ha végre benő a feje lágya. Bonyolult feladatát Fremon Craig nem is tudja hiba nélkül megoldani, a hősnő pálfordulása a végjátékban nincs megfelelően előkészítve, nem szervesül az addig tanítanivalóan épített – illetve következetesen leépített – tiniportréhoz.

Ha az undok hősnő ballépéseit nem is tudja hihetően elsimítani, Kelly Fremon Craigre nyilvánvalóan érdemes lesz figyelni később is. A tinilány naplóját jegyző Marielle Hellerhez hasonlóan ő is a szokásos coming-of-age sémánál komplexebb és ellentmondásosabb hősnőt mozgat, így pedig mindkét film képes új energiákkal feltölteni a számtalanszor látott tinifilmes konfliktusokat.

Extrák: Kimaradt és rontott jelenetek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/11 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13871