KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/szeptember
POSTA
• Veress József: Még egyszer a „kicsi, mérges öregúrról”
• Harmat György: Filmek és mozik
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmföldrajz Moszkva

• Dobai Péter: Oberst Alfred Redl
• Dobai Péter: Redl ezredes Részletek az irodalmi forgatókönyvből
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Trosin Alekszandr: A „hibbantak” dicsérete Tollvonások rezo Gabriadze arcképéhez

• Mezei András: Nemcsak Svájcban vannak Biglerek A csónak megtelt
• Takács Ferenc: Betegek, bolondok, magatehetetlenek Britannia Gyógyintézet
• Lukácsy Sándor: Szalma és csiriz Elcserélt szerelem
• Csantavéri Júlia: Tóparti történetek Vízipók-Csodapók
• Kézdi-Kovács Zsolt: Tiszta tekintet Közelítés Midzogucsi Kendzsihez
• N. N.: Midzogucsi Kendzsi a Magyar Televízióban bemutatott filmjei
• Kovács András Bálint: A gépfallosz és a kisember Párbaj. Változatok egy többértelmű allegóriára
LÁTTUK MÉG
• Barna Imre: Vidéki színészek
• Kulcsár Mária: Tűtorony
• Lalík Sándor: Eltűntek az élők közül
• Farkas Miklós: Gyilkos bolygó
• Lalík Sándor: Oktalan áldozatok
• Soós Péter: A néma front
• Ardai Zoltán: Tengerszem
• Lalík Sándor: Vigyázz, jön a vizit!
• Lajta Gábor: A festő felesége
• Kulcsár Mária: Álmodozás
• Vanicsek Péter: Feketepiac
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: A szegény tévé
• Bársony Éva: A felkiáltójel emberei Beszélgetés Radványi Dezsővel, a Dokumentumfilm Szerkesztőség vezetőjével
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: A divatfotótól a filmrendezésig

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Amerikai vérbosszú

Soós Tamás Dénes

The Limey – amerikai, 1999. Rendezte: Steven Soderbergh. Szereplők: Terence Stamp, Peter Fonda, Barry Newman. Forgalmazó: Best Hollywood. 89 perc.

 

Steven Soderbergh csaknem feledésbe süllyedt remeke ez a lélektani bosszúthriller, amiben a rendező humorosra puhított rabló-pandúr játékok (Mint a kámfor, Ocean’s 11) helyett konok retorziók és elszabott apa–lánya-kapcsolatok terepére surran. A lánya gyilkosát hajszoló Wilson (Terence Stamp adja csontvázszerűre aszott arccal) revansmissziója papíron mindössze egy sallangot félresöprő bűnmozi, Soderbergh – és Sarah Flack vágó – kezében viszont formai stílusbravúr. A hol előresiető, hol múltba révedő, időbontásos cselekményfűzés technikájában az érzéseiről sírmélyen hallgató tolvaj minden kósza gondolata, lopakodó mélabúja, felerősödő bűntudata összecsomósodik. Az élete során rárakódott magányt és elszigeteltséget már a dialógusokat elcsúsztató és a beszélő arc helyett a kiüresedő, bosszús tekintetet mutató képalkotási metódus rajzolja meg. A múlt és jelen között cikázó időkezelés az elégtételéért mindenkin keresztülgázoló haramia saját életével való számvetését tükrözi. Az ugróvágások pedig Wilson érthetetlen cockney-szlengben beszélő, különc karakterére, és bosszújának abszurd vonásaira terelik a figyelmet: a brit gengszter a film nagy részén és emberek tucatján úgy törtet végig, hogy mit sem tud lánya halálának körülményeiről.

De nem csak emberek, ideák is elhullanak itt: az Amerikai vérbosszú Soderbergh rezignált számvetése az ellenkultúra és a függetlenség mítoszával. A gyáva, gerinctelen antagonista: a hatvanas évek rock and rollját tömegcikként kiárusító zeneproducer. A hollywoodi renitensek legendás alakja, Peter Fonda játssza, jobbkezét pedig Barry Newman, a Száguldás a semmibe sofőrje. Az ellenkultúra ma már szertefoszlott mítosz, a lázadókra a betagozódás vár. 1999 után Soderbergh is hosszú évekre félreteszi függetlenségét. Ironikus stiklije, hogy ezt a művét még hatvanas/hetvenes évtizedváltás bűnfilmjeiről mintázta: az Amerikai vérbosszú A játéknak vége és az Öld meg Cartert! kései gyermeke, amiben nem Wilson revansvétel feletti elégedettsége, hanem a semmibe fúrt tekintete jelöli ki a végpontot.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/01 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11577