KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Tennessee Williams
• N. N.: Aleksander ¦cibor-Rylski
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A múlttal várandós jövő Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai

• Benedek Miklós: Kisfilmek mérlegen Jegyzetek a 23. miskolci filmfesztiválról
• Koltai Ágnes: Költői filmek alkonya Beszélgetés Simó Sándorral a miskolci filmfesztiválról
• N. N.: A 23. miskolci fesztivál díjai
• Vargha János: Holtponton Új népszerű-tudományos filmek
• Ágh Attila: Történelmi tudatzavar – másodfokon Titkos birodalmi ügyek
• Báron György: Otthontalan világ Szállást kérek
• Gábor Pál: Féllábbal Európában, féllábbal Ázsiában A nyáj
• Molnár Gál Péter: Humor-partizánok és gerilla-szatirikusok Csehszlovák vígjáték a televízióban
• Bárkány Katalin: A „Ló-opera” filmrendezője Prágai beszélgetés Oldřich Lipskývel
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Fényjel a hídnál
• Csantavéri Júlia: Szerelem nélkül
• Ardai Zoltán: Öld meg a sogunt!
• Farkas András: Kvartett
• Gáti Péter: A repülő
• Vanicsek Péter: Egy kényelmetlen tanú
• Vanicsek Péter: Gyanútlan gyakornok
• Harmat György: Ha a Föld nem lenne gömbölyű
• Gáti Péter: Ez igen!
• Kovács András Bálint: Georgia barátai
• Ardai Zoltán: A feleség
• Peredi Ágnes: Várkastély a Kárpátokban
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: A Tyl-színház árnyékában Arany Prága
• Lengyel Balázs: Alábecsült gyerekek Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Lajta Gábor: Színtelen portrék

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Egy ország, egy király

Benke Attila

Un peuple et son roi – francia, 2018. Rendezte és írta: Pierre Schöller. Kép: Julien Hirsch. Szereplők: Gaspard Ulliel (Basile), Adèle Haenel (Françoise), Olivier Gourmet (A nagybácsi), Laurent Lafitte (XVI. Lajos), Denis Lavant (Marat), Louis Garrel (Robespierre), Niels Schneider (Saint-Just), Vincent Deniard (Danton), Noémie Lvovsky (Solange). Gyártó: Archipel 35 / StudioCanal. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 121 perc.

 

Kockázatos műfaj a történelmi drámáké, mert bár díszleteik és jelmezeik látványosak, sok esetben jól bejáratott sablonokból (intrikák, szerelmi játszmák, a „nagy történelem”-mel dacoló szerelmespárok stb.) épülnek fel. A kortárs kosztümös filmek közül viszonylag eredeti megközelítésű volt Sofia Coppola Marie Antoinette-je, Park Chan-wook A szobalánya vagy William Oldroyd Lady Macbethje. Izgalmas a francia Pierre Schöller (Versailles, Államérdekből) műve, az Egy ország, egy királyának alapkoncepciója is, ám a végeredmény sajnos a History Channel fikciós betétekkel tűzdelt ismeretterjesztő filmjeit idézi.

Schöller a teljességre törekedett, és a nagy francia forradalom 1789 és 1793 között zajló eseményeit XVI. Lajos király, a lázadó nép (többek között a csavargó Basile és a gyermekét elveszítő Françoise) és a forradalmár politikusok (Robespierre, Marat, Saint-Just és társaik) szemszögéből egyaránt igyekszik megmutatni. Emiatt menthetetlenül elsikkadnak a két órás film karakterei, sem a királyra, sem a forradalmárokra nem jut elég idő. Például amikor kezdene kibontakozni a Basile és Françoise között fellobbanó szerelem, már haladni is kell tovább, mert éppen Marat és Robespierre mondanak beszédet a nemzetgyűlésen. Érdemesebb lett volna egyetlen év történéseit egyetlen perspektívából feldolgozni, vagy egy Jancsó Miklós analitikus történelmi filmjeit idéző absztrakt filmformát használni, ha már Pierre Schöller a forradalom természetrajzát szerette volna elkészíteni.

Ugyanakkor az Egy ország, egy király jól megvilágít egy mindenkor aktuális problémát. A forradalmárok sokáig naivan az abszolutista kormányzástól megválni képtelen királlyal képzelik el a jövőt. Ami arra utal, hogy nehéz „felnőni”, vagyis az évszázadokon át megszokott uralkodó „atyától” elszakadni, mert az emberek legalább annyira félnek a szabadságtól mint a zsarnokságtól.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/04 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14060