KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Tennessee Williams
• N. N.: Aleksander ¦cibor-Rylski
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A múlttal várandós jövő Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai

• Benedek Miklós: Kisfilmek mérlegen Jegyzetek a 23. miskolci filmfesztiválról
• Koltai Ágnes: Költői filmek alkonya Beszélgetés Simó Sándorral a miskolci filmfesztiválról
• N. N.: A 23. miskolci fesztivál díjai
• Vargha János: Holtponton Új népszerű-tudományos filmek
• Ágh Attila: Történelmi tudatzavar – másodfokon Titkos birodalmi ügyek
• Báron György: Otthontalan világ Szállást kérek
• Gábor Pál: Féllábbal Európában, féllábbal Ázsiában A nyáj
• Molnár Gál Péter: Humor-partizánok és gerilla-szatirikusok Csehszlovák vígjáték a televízióban
• Bárkány Katalin: A „Ló-opera” filmrendezője Prágai beszélgetés Oldřich Lipskývel
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Fényjel a hídnál
• Csantavéri Júlia: Szerelem nélkül
• Ardai Zoltán: Öld meg a sogunt!
• Farkas András: Kvartett
• Gáti Péter: A repülő
• Vanicsek Péter: Egy kényelmetlen tanú
• Vanicsek Péter: Gyanútlan gyakornok
• Harmat György: Ha a Föld nem lenne gömbölyű
• Gáti Péter: Ez igen!
• Kovács András Bálint: Georgia barátai
• Ardai Zoltán: A feleség
• Peredi Ágnes: Várkastély a Kárpátokban
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: A Tyl-színház árnyékában Arany Prága
• Lengyel Balázs: Alábecsült gyerekek Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Lajta Gábor: Színtelen portrék

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Sodródás

Tüske Zsuzsanna

Adrift – amerikai, 2018. Rendezte: Baltasar Kormákur. Írta: Tami Ashcraft könyvéből Aaron Kandell, Jordan Kandell és David Branson Smith. Kép: Robert Richardson. Zene: Volker Bertelmann. Szereplők: Shailene Woodley (Tami), Sam Caflin (Richard), Grace Palmer (Deb), Jeffrey Thomas (Peter). Gyártó: Huayi Brothers / Lakeshore Entertainment. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 96 perc.

 

Baltasar Kormákur számára az elmúlt években szerzői tematikává izmosodott a természettel szembeni kiszolgáltatottság és küzdelem, amelyben a mindenek felett álló erő az egyetemes emberi magány metaforájává válik. Valós eseményekből vászonra átmentett hősei között akadt magányos izlandi, akit hordónyi fókazsírral felérő súlyfeleslege óvott meg egyedüliként egy hajótörés után a tengeri fagyhaláltól (Dermesztő mélység), majd egy egész hegymászó-tábor került kegyetlen életveszélybe a Föld legmagasabb csúcsán (Everest). Kormákur idei alkotása, a Sodródás ismét egy végtelen tengeren megtörtént esetet dolgoz fel, ezúttal azonban – a jellegzetes, zord szürkék helyett – típusidegen, szépelgő naplemente-pírral.

A vakmerő és kalandvágyó Tami látszólag tökéletes és életre szóló szerelemre talál Tahitin, Richard, a megszállott vitorlázó személyében, boldogságukat azonban egyetlen éjszaka alatt szétrombolja egy hurrikán, amely a tenger közepén csap le és reménytelennek tűnő harcba kényszeríti túlélőit. A végtelen vízen töltött 41 nap történetét Kormákur időbontásos flashback-szerkezettel meséli el, amely újabb rokoni szál a hasonló témájú, de letisztultabb Dermesztő mélységgel, szentimentalizmusban viszont még a másik előd, az Everest giccs-málhájára is rápakol. A múlt jelenetei egyenesen a romantikus ponyvák lapairól kelnek életre, a gejl massza pedig – ugyancsak megállíthatatlan erőként – maga alá temeti a jelen tragikumát, esélyt sem hagyva egy kifinomult hangvételű melodráma kibontakozásának.

Kormákur arcpirító idillje mögött talán egy borúlátóbb üzenet rejtőzik, mely szerint hiába találsz társra, csak ideig-óráig eveztek egy csónakban, mert a víz, a végső, elkerülhetetlen magány az úr. Ám a drámát olcsó sziruppal felütni ezzel együtt is végzetes stratégia: sem a nézői jóindulat, de még egy ügyes dramaturgiai fordulat sem mentheti meg a Sodródást a zátonyra futástól.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/08 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13774