KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Tennessee Williams
• N. N.: Aleksander ¦cibor-Rylski
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A múlttal várandós jövő Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai

• Benedek Miklós: Kisfilmek mérlegen Jegyzetek a 23. miskolci filmfesztiválról
• Koltai Ágnes: Költői filmek alkonya Beszélgetés Simó Sándorral a miskolci filmfesztiválról
• N. N.: A 23. miskolci fesztivál díjai
• Vargha János: Holtponton Új népszerű-tudományos filmek
• Ágh Attila: Történelmi tudatzavar – másodfokon Titkos birodalmi ügyek
• Báron György: Otthontalan világ Szállást kérek
• Gábor Pál: Féllábbal Európában, féllábbal Ázsiában A nyáj
• Molnár Gál Péter: Humor-partizánok és gerilla-szatirikusok Csehszlovák vígjáték a televízióban
• Bárkány Katalin: A „Ló-opera” filmrendezője Prágai beszélgetés Oldřich Lipskývel
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Fényjel a hídnál
• Csantavéri Júlia: Szerelem nélkül
• Ardai Zoltán: Öld meg a sogunt!
• Farkas András: Kvartett
• Gáti Péter: A repülő
• Vanicsek Péter: Egy kényelmetlen tanú
• Vanicsek Péter: Gyanútlan gyakornok
• Harmat György: Ha a Föld nem lenne gömbölyű
• Gáti Péter: Ez igen!
• Kovács András Bálint: Georgia barátai
• Ardai Zoltán: A feleség
• Peredi Ágnes: Várkastély a Kárpátokban
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: A Tyl-színház árnyékában Arany Prága
• Lengyel Balázs: Alábecsült gyerekek Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Lajta Gábor: Színtelen portrék

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ted 2.

Varró Attila

Ted 2. – amerikai, 2015. Rendezte és írta: Seth MacFarlane. Kép: Michael Barrett. Zene: Walter Murphy. Szereplők: Mark Wahlberg (John), Amanda Seyfried (Samantha), Jessica Barth (Tami-Lynn), Morgan Freeman (Meighan). Gyártó: Bluegrass Films / Fuzzy Door Productions. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 114 perc.

Elgondolkodtató, hogy a megelevenedett gyerekjátékokról szóló filmek horrortól komédiáig miért ragaszkodnak makacsul a férfinemhez: mai napig nem sok film készült sráckoleszba szabadult Körfűris Barbie-ról vagy elsőbálon életre kelő Én Kicsi Punimról, miközben a filmtörténet hemzseg az ölben ágaskodó hasbeszélő-bábuktól, kisszobák rejtekén felhorgadt fiú-játékszerektől, és férfigazdákkal összenőtt szőrös ösztönállatkáktól. Utóbbi csoport Harvey-tól Hódkórosig terjedő táborát gazdagítja 2012 óta Ted, a mocskos szájú plüssmacsó, aki öntörvényű péniszpótlékként gátolja harmincas villámtesóját a felelősségteljes férfilét elérésében. Míg azonban Seth MacFarlane szubverzív világának álomgyári megszelídítése három éve a kamaszkor meghaladása mellett tette le voksát, az idei folytatás első pillanatban megfosztja főhősét a felnőtt jövő zálogát jelentő feleségtől és boldogan megtér a soha véget nem érő gyerekkor Seholországába.

Az új mesében immár dühöng a pánpéter-szindróma: a központi tét ezúttal éppen az örökgyerek Ted teljes jogú ember-mivoltának törvényesítése, a párkapcsolati konfliktus (való életben is népszerű) álmegoldását a babavállalás jelenti a reménytelenül infantilis mackó-maca párosnak, a lassan reumakorba lépő John pedig igazi álomnőjét egy gyermeteg ügyvédfruskában találja meg (akit Hollywood egyetlen húsvér anime-hősnője alakít) – majd az akciófinálé a Comic-Con felnőtt-játszóterének kavalkádjából vezet a happy endhez. Sajnálatos módon a film eszköztára is megragadt a kisiskolásnál: koherens történet helyett gegekből fércelt, háromepizódos élményfürdőt kínál, humora felforgatóból gyomorforgatóba vált, működőképes karakterek helyett beéri pármondatos cameo-megjelenésekkel (miközben minden percbe legalább három kurrens popkulturális utalást zsúfol). Tudjuk, egy játékmackó néha csak játékmackó, az idei Ted-re pedig duplán igaz lehet ez az állítás: nem több egy hajdan tökös szerzői karrier kiherélt, élettelen ondós bocsánál.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12357