KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Tennessee Williams
• N. N.: Aleksander ¦cibor-Rylski
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A múlttal várandós jövő Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai

• Benedek Miklós: Kisfilmek mérlegen Jegyzetek a 23. miskolci filmfesztiválról
• Koltai Ágnes: Költői filmek alkonya Beszélgetés Simó Sándorral a miskolci filmfesztiválról
• N. N.: A 23. miskolci fesztivál díjai
• Vargha János: Holtponton Új népszerű-tudományos filmek
• Ágh Attila: Történelmi tudatzavar – másodfokon Titkos birodalmi ügyek
• Báron György: Otthontalan világ Szállást kérek
• Gábor Pál: Féllábbal Európában, féllábbal Ázsiában A nyáj
• Molnár Gál Péter: Humor-partizánok és gerilla-szatirikusok Csehszlovák vígjáték a televízióban
• Bárkány Katalin: A „Ló-opera” filmrendezője Prágai beszélgetés Oldřich Lipskývel
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Fényjel a hídnál
• Csantavéri Júlia: Szerelem nélkül
• Ardai Zoltán: Öld meg a sogunt!
• Farkas András: Kvartett
• Gáti Péter: A repülő
• Vanicsek Péter: Egy kényelmetlen tanú
• Vanicsek Péter: Gyanútlan gyakornok
• Harmat György: Ha a Föld nem lenne gömbölyű
• Gáti Péter: Ez igen!
• Kovács András Bálint: Georgia barátai
• Ardai Zoltán: A feleség
• Peredi Ágnes: Várkastély a Kárpátokban
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: A Tyl-színház árnyékában Arany Prága
• Lengyel Balázs: Alábecsült gyerekek Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Lajta Gábor: Színtelen portrék

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A második anya

Árva Márton

Que Horas Ela Volta? – brazil, 2015. Rendezte és írta: Anna Muylaert. Kép: Bárbara Álvarez. Zene: Fábio Trummer. Szereplők: Regina Casé (Val), Michel Joelsas (Fabinho), Helena Albergaría (Edna), Camila Márdila (Jéssica). Gyártó: Gullane Filmes / Africa Filmes / Globo. Forgalmazó: Cirko Film kft. Feliratos. 114 perc.

Brazíliában csak 2013-ban született törvény arról, hogy a háztartási alkalmazottak tevékenységére is vonatkozzon az általános munkajog, de latin-amerikai kontextusban még ez is példamutatóan haladó lépésnek számít, amire a helyi sajtó „a rabszolgaság második eltörléseként” utal. A régió felélénkült emancipációs diskurzusához és a szolgasorsok tabuinak kibeszéléséhez elsősorban társadalmi-politikai motivációk mentén olvasható filmek járulnak hozzá, legyen szó a panamai Hatalomátvétel túszejtő szatírájáról, az argentin Cselédszoba szolid drámájáról, vagy a mexikói Parque vía és a perui Fausta éneke fesztiválkedvenceiről. A tematika brazil darabjai a Meirelles-féle Egy takarítónő naplójától A második anyáig azonban több figyelmet szentelnek hőseik magánéletének, így az igazságérzet mellett az érzelmeket is megmozgatva próbálják kidolgozni progresszív állításaikat. A legfrissebb tételek a társadalmi szakadékok tarthatatlanságát (Casa Grande) illetve a gyakran családtagként szeretett szolgálók kilátásait is (Doméstica) személyes kapcsolatok ábrázolásán keresztül fogalmazzák meg.

Muylaert filmje (eredeti címén: Mikor jön haza?) ebbe a kontextusba illeszkedik, és könnyedén fogyasztható anyamelodrámát vegyít az egyenlőtlenségeket pellengérre állító szolga-történetbe, melyben a dadaként is helytálló házvezetőnő messziről jött lánya megkérdőjelezi a luxusvilla mikrokozmoszát működtető hierarchiát. Az egyetemre készülő, öntudatos Jéssica érkezése rákényszeríti a családot, hogy láthatóvá tegye, ezáltal újra is tárgyalja a megkülönböztetés íratlan szabályait, a fiatal generáció pedig a képkomponálás módjában is gyakran visszaadott szűk keretek kimozdítását, és nyitottabb-dinamikusabb mozgásterekre cserélését sürgeti (lásd az építész-felvételi metaforáját). Bár a film játékos hangvétele néhol felfrissíti a háztartási közegből kiszóló, közhelyszerű kritikus motívumokat (határsértéstől szerepcseréig), a rebellió családcentrikus lekerekítése talán túlságosan is felhígítja az öntudatra ébredés tónusait az egymásra találó felek örömkönnyeiben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/07 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12308