Mozi

ill Manors – Rázós környék

Baski Sándor

ill Manors – brit, 2012. Rendezte és írta: Ben Drew. Kép: Gray Shaw. Zene: Plan B. Szereplők: Riz Ahmed (Aaron), Ed Skrein (Ed), Lee Allen (Chris), Keef Coggins (Kirby), Anouska Mond (Michelle). Gyártó: Miceowave / Film London / Ill Manors / Aimmimage. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 121 perc.

A nagyközönség a rappereket máig a félmeztelen nők gyűrűjében kilós aranyfukszokat lóbáló mű-gengszterekkel azonosítja, holott a zsánernek léteznek olyan kifejezetten intelligens művelő is, akik szövegeikben nagyfokú társadalmi érzékenységekről tesznek tanúbizonyságot. Ilyen a brit Ben Drew, alias Plan B is, aki debütáló albumán (Who Needs Actions When You Got Words) Észak-Londonba kalauzolta el hallgatóságát, az önkormányzati lakásokban tengődő csonka családok, az agresszív tinédzserek és az utcát uraló dealerek világába. Az egyes szám első személyben előadott portrék többsége ugyanazt a tanulságot közvetítette, mint az Elvis Presley-féle In The Ghetto évtizedekkel korábban: a környezet determinál, a szülők és a társadalom által magukra hagyott gyerekek elvadulnak, a testi és lelki nyomor így újratermelődik.

A Drew által írt és rendezett ill Manors – Rázós környék ennek az egyébként nem túl forradalmi tételnek hivatott az illusztrációjául szolgálni. A rapper formális filmes képzésben ugyan nem részesült, de a mozgóképes dramaturgia iránti affinitása már a második albuma kapcsán megmutatkozott: a The Defamation of Strickland Banks dalai és a kapcsolódó videoklipek egyetlen összefüggő történetet meséltek el. Az ill Manors narrációjaként ugyancsak a rapbetétek szolgálnak: Plan B, mint egyszemélyes görög kórus kommentálja a cselekményt, illetőleg beavatja a nézőket a szereplők múltjába, felvillantva a gyerekkoruk meghatározó eseményeit. A nagyjából egy hetet átfogó történet helyszíne a londoni Forest Gate, az a környék, ahol Drew is felnőtt, a szereplők pedig az errefelé „őshonos” drogdealerek, chavek (balhés fiatalok) és crackfüggő kurvák. A film időjátékokkal tarkított epizodikus szerkezete a Ponyvaregény-típusú puzzle-mozikat idézi, de Tarantinóval ellentétben Drew nem idealizálja a gengsztervilágot. A jórészt amatőr színészek közreműködésével, eredeti helyszíneken és fillérekből forgatott ill Manors, kíméletlen realizmusa és nyersessége okán inkább a dán Pusher-trilógia és a This is England rokonának tekinthető. Drew ugyanakkor nem tud és nem is akar szenvtelen maradni, így a film az utolsó félórában leplezetlenül melodramatikussá válik. Egy kevésbé személyes alkotást az efféle hatásvadászat talán hiteltelenítene, de mivel az ill Manors bevallottan a rapzene népnevelő attitűdjét zsákmányolja ki –, maximális sikerrel –, nem opciója, hanem kötelessége morális tanmeseként (is) működnie.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2013/04 54-54. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11411

Cikk értékelése:

szavazat: 835 átlag: 5.74