KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/július
• Deák Tamás: A csellengő múzsa nyomában
• Zsugán István: Az emberi agyak „karbantartása” Beszélgetés Dárday Istvánnal és Szalai Györgyivel
• Hegyi Lóránd: film/művészet Kiállítás a magyar kísérleti film történetéről
• Szilágyi Ákos: A felszabadulás melankóliája Erde ballada
• Kovács András Bálint: A megrendült bizonyosság Szűzforrás
• Bikácsy Gergely: Cassavetes, a túlélő Férjek
• Fáber András: Fantômas, avagy egy mítosz elemzése
• N. N.: Fantômas-filmográfia
LÁTTUK MÉG
• Molnár Gál Péter: Egy szoknya, egy nadrág
• Ardai Zoltán: Johohoho
• Koltai Ágnes: Éjszaka az éterben
• Ardai Zoltán: Gyerekek a Kék-tó hegyéről
• Zoltán Katalin: Őrizetbevétel
• Hollós László: Zsákutca
• Harmat György: Jöttmentek
• Szentistványi Rita: Nem akarok felnőni
• Barna Imre: Jézus Krisztus Szupersztár
• Simándi Júlia: Bűnös életem
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: A versenyképes ember
• Faragó Vilmos: A dilettantizmus anatómiája Foltýn zeneszerző élete és munkássága
• Kerényi Mária: Muzsika és képernyő Beszélgetés Czigány Györggyel
KÖNYV
• Antal István: Anger és a fehér elefántok
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A sógun orgyilkosa

Varró Attila

Kozure Okami/Shogun Assassin – 1972/80. Rendezte: Kenji Misumi. Szereplők: Tomisaburo Wakayama, Kayo Matsuo, Minoru Ohki. Forgalmazó: Navigátor Film. 82 perc.

 

Az amerikai forgalmazási gyakorlatban nem számít ritkaságnak, hogy távoli vidékekről származó importfilmeket megcsonkítva, átvágva, netán utólag, helyi színészekkel forgatott jelenetekkel bővítve dobjanak piacra – arra azonban még a Roger Corman-féle trash-stratégák közül is kevesen vállalkoztak, hogy két külön filmet szerkesszenek utólag egy alkotássá. A kivételek közé tartozik az 1980-ban amerikai filmszínházakba kerülő Shogun Assassin, amelyet Cormanék két 1972-ben készült japán szamurájfilmből, az úgynevezett Kozure Okami (azaz Magányos Farkas) sorozat első és második részéből kompiláltak.

A zsánerbe klasszikus Zatoichi-filmekkel beletanult veterán rendező, Kenji Misumi az összesen hat mozidarabból álló szériát nyitó A bosszú kardjával és a folytatást jelentő Babakocsi a Sanzou folyó partjánnal a hagyományos japán kardforgató-film, a chambara mérföldköveit helyezte el. Filmjei kuriózumértéke nem csupán a még helyi viszonylatban is kiugróan vérgőzös mészárlások tekintetében nyilvánul meg, de az alkotó kivételesen erős formatudatosságában is: a kreatív halálesetek freccsenő képsorain, a spagettiwesterneket megszégyenítő tájábrázolásban és a színpompás látványvilágot szigorú kompozíciós keretekbe szorító mise-en-scene esetében. Misumi a maga korában szokatlan hűséggel tartotta magát a forrásművet jelentő mangasorozat (Kazuo Koike és Goseki Kojima azonos című képregényszériája) stiláris sajátságaihoz, Magányos Farkas-opuszaiban minden idők talán legautentikusabb képregényfilmjeit valósította meg: beállításai rendre kimerevített időpillanatok, legyen szó mozgalmas akciószekvenciáról vagy csendes atmoszféra-képsorokról.

Az alaptörténet a japán tömegfilm nihilista korszakában igen népszerű ronin-mesék sokadik verziója (lásd Kuroszava Testőrét), egyetlen igen erős csavarral: a sógun első számú hóhérából lett magányos bérgyilkos-szamurájt kalandos útjain pár éves gyermeke kíséri, aki a titkos fegyverarzenállal felszerelt babakocsiból nem csupán néma szemtanúja az apa változatos vérontásainak, de a második résztől tevékeny résztvevője is (sőt a sok ezer oldalas manga zárólapjain átveszi legyilkolt apja helyét, és maga végez a főellenséggel). A kis Farkaskölyök jelenléte egyszerre szolgál bizarr érzelmi pillanatokkal, drámai konfliktusokkal, miközben egy-egy meghitt epizód erejéig finoman ellenpontozza a kíméletlen akciójeleneteket – sőt az összefércelt amerikai verzióban narrátor-szerepet is kap, igen rendhagyó azonosulási pontként a nézők számára. Misumi két meséje az egyik lehetséges olvasatban ennek a különleges családi kapcsolatnak az alakulását, fejlődését nyomon követő japán Kramer kontra Kramer egy asszony nélküli, rideg univerzumban – másfelől szimbolikus pokolutazás, egyre sötétebb körökön át az elkerülhetetlen pusztulás felé.

A magyar kiadás alapját jelentő 1980-as kompiláció önmagában csupán filmelemzési kurzusok számára szolgálhat némi értékkel, leginkább olyan, mintha werkfotókból és forgatókönyvrészletekből összeillesztett illusztrációs anyag lenne egy sajnálatos módon elveszett filmklasszikusról – szerencsére különleges bónuszajándékként a két forrásfilm teljes egészében megtalálható a duplalemezes kiadványon: elég hátlapjára fordítani a borítót a tokban, és máris feláll a jogos hierarchia. A Corman-csapat a második filmre helyezte a hangsúlyt, a nyitódarabot főként az expozícióra korlátozta alig negyedórányi összterjedelemben: ezzel nemcsak kiejtette a teljes széria egyik legerősebb mikrotörténetét jelentő gyógyforrás-sztorit, de intenzív erejű emocionális pillanatoktól is megfosztotta nézőit – A sógun orgyilkosa e tekintetben elrettentő bizonyíték mindazok számára, akik úgy gondolják, a Kill Bill éppen egy résszel lett hosszabb a kelleténél.

Extrák: az eredeti filmek mellett rövid szövegek a Tokugava-korszakról, illetve a film különböző változatairól.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/01 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8866