KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/július
• Deák Tamás: A csellengő múzsa nyomában
• Zsugán István: Az emberi agyak „karbantartása” Beszélgetés Dárday Istvánnal és Szalai Györgyivel
• Hegyi Lóránd: film/művészet Kiállítás a magyar kísérleti film történetéről
• Szilágyi Ákos: A felszabadulás melankóliája Erde ballada
• Kovács András Bálint: A megrendült bizonyosság Szűzforrás
• Bikácsy Gergely: Cassavetes, a túlélő Férjek
• Fáber András: Fantômas, avagy egy mítosz elemzése
• N. N.: Fantômas-filmográfia
LÁTTUK MÉG
• Molnár Gál Péter: Egy szoknya, egy nadrág
• Ardai Zoltán: Johohoho
• Koltai Ágnes: Éjszaka az éterben
• Ardai Zoltán: Gyerekek a Kék-tó hegyéről
• Zoltán Katalin: Őrizetbevétel
• Hollós László: Zsákutca
• Harmat György: Jöttmentek
• Szentistványi Rita: Nem akarok felnőni
• Barna Imre: Jézus Krisztus Szupersztár
• Simándi Júlia: Bűnös életem
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: A versenyképes ember
• Faragó Vilmos: A dilettantizmus anatómiája Foltýn zeneszerző élete és munkássága
• Kerényi Mária: Muzsika és képernyő Beszélgetés Czigány Györggyel
KÖNYV
• Antal István: Anger és a fehér elefántok
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vállalom, főnök

Loránd Gábor

 

Gyanakszom. Egyre inkább. Arra, hogy jó néhány filmvígjáték-rendezőt beoltottak. Antikomédia-vakcinával. Magyarul, valami olyan anyaggal, amely gyorsan és hatásosan elpusztítja a szellemet, humorérzéket, eredetiséget, ötletet és fondorlatot, a felszabadult mókázó és gegcsináló kedvet. Cserébe hátrahagy utóhatásként némi gyomorbeteg mélabút, fáradt-erőltetett kényszervigyort, fád izzadtságszaggal parfümözve. (Mindezt aztán megkapja a gyanútlanul szórakozni vágyó mozinéző.) Magára az oltás tényére nincs bizonyítékom: fenti kijelentésre az piszkált fel, hogy rövid időn belül a negyedik nagyon rossz csehszlovák filmvígjátékot ültem végig – ebből kettő Schulhoffé… A Jó leszek, nagypapa rendezője ezúttal egy vállalati és magánélet-szálakból összezavart történettel lep meg bennünket. Egy nagy ipari cég két munkaügyise igen ravasz trükkökkel új dolgozókat „csábít”. (Kihasználva a kiszemelt munkaerő magánéleti problémáit, aki mi mást tehet: munkahelyet változtat. Mellesleg jóval több fizetésért.) A kerítő hadműveletek során hőseink is bonyodalmakba keverednek, kapnak is néhány pofont saját nejüktől. Nagyjából ez a lényeg, egyébként minden ismerős. Csak éppen nincs az az átlagos, jól ismert élethelyzet a valóságban (féltékeny asszony-, szenilis anyós-, csábuló munkaerő-sztori stb.…), amely ne mutatna fel több eredetiséget, mint ez a nagyon másodlagos filmecske, mely színes technikával készült ugyan, de így is szürkébb, mint egy kormos város hajnalban, őszi esőben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/02 39-40. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7980