KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/július
• Deák Tamás: A csellengő múzsa nyomában
• Zsugán István: Az emberi agyak „karbantartása” Beszélgetés Dárday Istvánnal és Szalai Györgyivel
• Hegyi Lóránd: film/művészet Kiállítás a magyar kísérleti film történetéről
• Szilágyi Ákos: A felszabadulás melankóliája Erde ballada
• Kovács András Bálint: A megrendült bizonyosság Szűzforrás
• Bikácsy Gergely: Cassavetes, a túlélő Férjek
• Fáber András: Fantômas, avagy egy mítosz elemzése
• N. N.: Fantômas-filmográfia
LÁTTUK MÉG
• Molnár Gál Péter: Egy szoknya, egy nadrág
• Ardai Zoltán: Johohoho
• Koltai Ágnes: Éjszaka az éterben
• Ardai Zoltán: Gyerekek a Kék-tó hegyéről
• Zoltán Katalin: Őrizetbevétel
• Hollós László: Zsákutca
• Harmat György: Jöttmentek
• Szentistványi Rita: Nem akarok felnőni
• Barna Imre: Jézus Krisztus Szupersztár
• Simándi Júlia: Bűnös életem
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: A versenyképes ember
• Faragó Vilmos: A dilettantizmus anatómiája Foltýn zeneszerző élete és munkássága
• Kerényi Mária: Muzsika és képernyő Beszélgetés Czigány Györggyel
KÖNYV
• Antal István: Anger és a fehér elefántok
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Revans

Barabás Judit

Politikai krimit látunk – a jelző akár el is hagyható: bűnügyi történetet látunk. Hogy a háttér ezúttal Románia a második világháború idején, és a bűnözők a hírhedt vasgárdisták, akik a bolsevistagyanús lakosság legyilkolása mellett politikai konspirációk részesei és fő végrehajtói – nos, mindez a műfaj szabályain nem változtat. Annál kevésbé, mivel Vasgárda ide, Vasgárda oda, az abszolút főhős – mint már több filmben – Moldovan felügyelő. Bármennyire bizarrnak tűnhet is az állítás, magányában rokona ő Ross Macdonald és Raymond Chandler detektívhőseinek, Lew Archernak és Philip Marlowe-nak. Ám ez a felügyelő romantikus figura: a legvalószínűtlenebb szituációkból is játszi könnyedséggel menekül meg, vív tűzpárbajt tízszeres túlerővel, ugrik robogó vonat tetejére. Minél fantasztikusabbak a helyzetek, hősünk annál rezzenéstelenebb arccal és makulátlanabb eleganciával kerekedik fölül. A szituációk egyre valószínűtlenebb volta és a színész kitűnő alakítása figyelmeztetnek arra, hogy Moldovan felügyelő gáncsnélküli lovag-alakját leheletnyi iróniával fogjuk fel és tekintsük egy kissé a mítosz paródiájának.

A rendező – természetesen – jó filmet akart csinálni, ez majdnem sikerült neki. Elismerésre méltó ügyességgel balanszíroz véres naturalizmus, naiv ideologizálás és a már említett paródiagyanús hang között, és bár mindig hajlandó elmenni a legvégső határig, többnyire megtalálja az egyensúlyt. Követjük a filmet, anélkül hogy figyelmünk lankadna – talán csak a politikai konspirációs tárgyalásoknál fáradunk el egy cseppet –, és feltétel nélkül drukkolunk ennek a rokonszenvesen kesernyés felügyelőnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/11 39-40. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7664