KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/július
• Deák Tamás: A csellengő múzsa nyomában
• Zsugán István: Az emberi agyak „karbantartása” Beszélgetés Dárday Istvánnal és Szalai Györgyivel
• Hegyi Lóránd: film/művészet Kiállítás a magyar kísérleti film történetéről
• Szilágyi Ákos: A felszabadulás melankóliája Erde ballada
• Kovács András Bálint: A megrendült bizonyosság Szűzforrás
• Bikácsy Gergely: Cassavetes, a túlélő Férjek
• Fáber András: Fantômas, avagy egy mítosz elemzése
• N. N.: Fantômas-filmográfia
LÁTTUK MÉG
• Molnár Gál Péter: Egy szoknya, egy nadrág
• Ardai Zoltán: Johohoho
• Koltai Ágnes: Éjszaka az éterben
• Ardai Zoltán: Gyerekek a Kék-tó hegyéről
• Zoltán Katalin: Őrizetbevétel
• Hollós László: Zsákutca
• Harmat György: Jöttmentek
• Szentistványi Rita: Nem akarok felnőni
• Barna Imre: Jézus Krisztus Szupersztár
• Simándi Júlia: Bűnös életem
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: A versenyképes ember
• Faragó Vilmos: A dilettantizmus anatómiája Foltýn zeneszerző élete és munkássága
• Kerényi Mária: Muzsika és képernyő Beszélgetés Czigány Györggyel
KÖNYV
• Antal István: Anger és a fehér elefántok
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Az „új spanyol film”

Csala Károly

 

Rodero könyve (A 60-as évek „új spanyol filmje”) – az 1981-es valladolidi Nemzetközi Filmhét kiadványaként jelent meg – pontos határok közé helyezi ezt a mozgalmat. Külföldön sokszor még a 70-es évek fordulóján készült filmeket is ide sorolják, holott világosan a Franco-féle ”ál-nyitás” időszakához kapcsolódott e mozgalom (1962–1967).

A „régi” spanyol film: triviális komédiák, olcsó népieskedés, életidegen melodrámák és „birodalmi filmábrándok”. Ezzel fordult szembe a 60-as évek elején indult filmes generáció. A reális életábrázolás vágyával. Vegyes törekvéseket ötvöző reformmozgalmuknak alapos akadályai is voltak, például a cenzúra (már a forgatókönyvet is cenzúrázták!) – bár José María García Escudero, az említett időszak filmfőigazgatója, aki voltaképpen lehetővé tette és támogatta a mozgalmat, sokat tett azért, hogy csak mértékletesen alkalmazzák az előírásokat, ő különben a rezsim embere volt, csak épp elődeinél műveltebb és filmszeretőbb.

Két adat az „új spanyol film” időszakáról: 1962–1967 között 46 új rendező mutatkozott be 86 filmmel! Ebből a termésből vagy 30 mű képvisel értéket, főleg Javier Aguirre, Jaime Camino, Julio Diamante, Basilio Martin Patino, Miguel Picazo, Carlos Saura, Manuel Summers filmjei. A mozgalom azonban kifulladt fél évtized alatt: az „új spanyol film” nem lett rentábilissá, előállott a jól ismert „közönség-válság”; s Franco is újra szigorított rendszerén...

 

 

José Angel Rodero: Aquel ”nuevo cine espanol” de los 60. Ed.: Semana Internacionál de Cine de Valladolid. 1981. 126 oldal.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/02 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7194