KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/július
• Deák Tamás: A csellengő múzsa nyomában
• Zsugán István: Az emberi agyak „karbantartása” Beszélgetés Dárday Istvánnal és Szalai Györgyivel
• Hegyi Lóránd: film/művészet Kiállítás a magyar kísérleti film történetéről
• Szilágyi Ákos: A felszabadulás melankóliája Erde ballada
• Kovács András Bálint: A megrendült bizonyosság Szűzforrás
• Bikácsy Gergely: Cassavetes, a túlélő Férjek
• Fáber András: Fantômas, avagy egy mítosz elemzése
• N. N.: Fantômas-filmográfia
LÁTTUK MÉG
• Molnár Gál Péter: Egy szoknya, egy nadrág
• Ardai Zoltán: Johohoho
• Koltai Ágnes: Éjszaka az éterben
• Ardai Zoltán: Gyerekek a Kék-tó hegyéről
• Zoltán Katalin: Őrizetbevétel
• Hollós László: Zsákutca
• Harmat György: Jöttmentek
• Szentistványi Rita: Nem akarok felnőni
• Barna Imre: Jézus Krisztus Szupersztár
• Simándi Júlia: Bűnös életem
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: A versenyképes ember
• Faragó Vilmos: A dilettantizmus anatómiája Foltýn zeneszerző élete és munkássága
• Kerényi Mária: Muzsika és képernyő Beszélgetés Czigány Györggyel
KÖNYV
• Antal István: Anger és a fehér elefántok
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Szükségszerű uborkaszezon?

Csatári Béla

 

Tisztelt Szerkesztőség!

 

Gondolom, Önök „hivatalból” is figyelemmel kísérik a moziműsort, nyáron is. Nem tudom, megegyeznek-e tapasztalataink; nekem olybá tűnik, hogy a nyári hónapok filmbemutatói kizárólag az igénytelen nézőkre számítanak. Pedig tudtommal közismert tény, hogy a moziba járók többsége a fiatal korosztályokból kerül ki, s nyáron van szünet nemcsak az általános és középiskolákban, de az egyetemeken is.

Olvastam, hogy az USA-ban, Franciaországban, Olaszországban gyakran mutatnak be igényes filmújdonságokat a június–szeptember közötti időszakban: éppen az említett rétegek érdeklődésére számítva. Ám azt is olvastam valahol, hogy a magyar filmrendezők állítólag sértésnek tekintenék, ha nyáron rendeznék meg új filmjük premierjét. Nincs is magyar bemutató legalább két hónapon át! Vajon Pasolini, De Sica, Fellini, Bertolucci jónéhány – azóta klasszikussá érett – alkotásának miért nem ártott, hogy augusztusban, szeptember első napjaiban volt az ősbemutatója Rómában, Milánóban?

A szabadtéri színpadokon is sokáig csak habkönnyű csacskaságokat játszottak nálunk; míg az utóbbi néhány év örvendetesen megváltozott gyakorlata be nem bizonyította, hogy fajsúlyos művek is zsúfolt nézőtereket vonzhatnak a meleg hónapokban. Miért épp a moziműsor összeállítói – és a jelek szerint csak nálunk – ragaszkodnak olyan mereven az idejétmúlt „uborkaszezon”-koncepcióhoz? És vajon miért nem jut eszükbe úgynevezett „elő-premiereket” rendezni igényes művészfilmekből a nyári hónapokban Budapesten kívül például Siófokon, Balatonfüreden, Sopronban, meg a többi, ilyenkor nagyvárosnyi népességű üdülőközpontban?

Nálunk nyaraló római barátom – egyetemista –, moziba akart menni egy esős júliusi napon. Égett az arcom, mikor lefordítottam neki a heti moziműsort; mert azt a néhány, művészileg is értékes filmet, ami eldugott kis mozik műsorán szerepelt, ő már mind évekkel ezelőtt látta. A moziműsor egésze pedig az igényes néző számára: maga a sivatag.

Tisztelettel

Csatári Béla egyetemi hallgató

Budapest


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/09 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6034