KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/július
• Deák Tamás: A csellengő múzsa nyomában
• Zsugán István: Az emberi agyak „karbantartása” Beszélgetés Dárday Istvánnal és Szalai Györgyivel
• Hegyi Lóránd: film/művészet Kiállítás a magyar kísérleti film történetéről
• Szilágyi Ákos: A felszabadulás melankóliája Erde ballada
• Kovács András Bálint: A megrendült bizonyosság Szűzforrás
• Bikácsy Gergely: Cassavetes, a túlélő Férjek
• Fáber András: Fantômas, avagy egy mítosz elemzése
• N. N.: Fantômas-filmográfia
LÁTTUK MÉG
• Molnár Gál Péter: Egy szoknya, egy nadrág
• Ardai Zoltán: Johohoho
• Koltai Ágnes: Éjszaka az éterben
• Ardai Zoltán: Gyerekek a Kék-tó hegyéről
• Zoltán Katalin: Őrizetbevétel
• Hollós László: Zsákutca
• Harmat György: Jöttmentek
• Szentistványi Rita: Nem akarok felnőni
• Barna Imre: Jézus Krisztus Szupersztár
• Simándi Júlia: Bűnös életem
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: A versenyképes ember
• Faragó Vilmos: A dilettantizmus anatómiája Foltýn zeneszerző élete és munkássága
• Kerényi Mária: Muzsika és képernyő Beszélgetés Czigány Györggyel
KÖNYV
• Antal István: Anger és a fehér elefántok
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Minden a Paradicsom bűne

Székely Gabriella

Meg kell a szívnek szakadni. Azt sem tudja az ember, kiért hullajtsa könnyeit. A börtönből szabaduló, érző szívű apáért, aki, miután letöltötte a fegyveres rablótámadásért rárótt éveket, mindenáron vissza akarja szerezni az időközben örökbeadott kisfiát? A szépséges nevelőanyáért és férfiasan finom lelkű férjéért, akik boldogságban nevelik a sajátjuknak vallott, hatéves csöppséget? Vagy a kiegyensúlyozott körülmények között cseperedő kisfiúért, aki, ha szerencséje van, sosem érezheti vállán a vérszerinti apa kezét?

Francesco Nuti az olasz Családi kör erkölcsi dilemmáival facsargatja nézői szívét, és közben filmjének főszereplőjeként eljátssza az ügyefogyott nagyvárosi kisember érzelmes komédiáját. Hogyan kerülhetett annak idején fegyver a kezébe, és mit akarhatott elrabolni? A választ csak a forgatókönyvíró ismerheti, a filmben elénk lépő Rómeó a légynek sem tudna ártani. Turistának álcázza magát a magas hegyek közé zárt kis faluban, ahol gyermeke él új családjában. Barátságot köt velük, hozzájuk költözik, megpörkölődik az ifjú mama tüzében, néhányszor jól ráijeszt a nézőre, hogy felfedvén kilétét megzavarja az áldásos harmóniát, de aztán a közönség könnyeivel küszködve búcsút int a paradicsomi idillnek.

Ornella Muti és a hófödte olasz Alpok varázsos domborzata egyébként valóban szemet kápráztató.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/07 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5434