KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/július
• Deák Tamás: A csellengő múzsa nyomában
• Zsugán István: Az emberi agyak „karbantartása” Beszélgetés Dárday Istvánnal és Szalai Györgyivel
• Hegyi Lóránd: film/művészet Kiállítás a magyar kísérleti film történetéről
• Szilágyi Ákos: A felszabadulás melankóliája Erde ballada
• Kovács András Bálint: A megrendült bizonyosság Szűzforrás
• Bikácsy Gergely: Cassavetes, a túlélő Férjek
• Fáber András: Fantômas, avagy egy mítosz elemzése
• N. N.: Fantômas-filmográfia
LÁTTUK MÉG
• Molnár Gál Péter: Egy szoknya, egy nadrág
• Ardai Zoltán: Johohoho
• Koltai Ágnes: Éjszaka az éterben
• Ardai Zoltán: Gyerekek a Kék-tó hegyéről
• Zoltán Katalin: Őrizetbevétel
• Hollós László: Zsákutca
• Harmat György: Jöttmentek
• Szentistványi Rita: Nem akarok felnőni
• Barna Imre: Jézus Krisztus Szupersztár
• Simándi Júlia: Bűnös életem
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: A versenyképes ember
• Faragó Vilmos: A dilettantizmus anatómiája Foltýn zeneszerző élete és munkássága
• Kerényi Mária: Muzsika és képernyő Beszélgetés Czigány Györggyel
KÖNYV
• Antal István: Anger és a fehér elefántok
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

90 nap

Faragó Zsuzsa

 

Két férfit látunk a 90 napban, akik ismeretlen társadalmi terepen bukdácsolnak, akik vadonatúj helyzetek éppen most alakuló játékszabályait tanulgatják, akiknek megejtően kedves ügyetlenkedése azt sugallja, hogy az ember mindent a saját képére formál, amit csak lehet, emberségével átszellemít.

Giles Walker az újságok színes híreiből jól ismert tényről forgatott filmet: az Egyesült Államokban és Kanadában prospektusból választanak távol-keleti feleséget a fogyasztói társadalomba belegárgyult férfiak, ugyanazok, akik eközben nagy összegekért adják el spermájukat gyermekre vágyó ismeretlen nőknek. A film pompás. Habár újsághír-érdekességű témáról szól, lélegzetmelegű személyességgel beszél róla. Szociográfiai hitelességű képet fest, de nem leleplezően dokurnentaristát. Nem hatol a lélek titokzatos mélyéig, figurái mégsem átlátszóak, könnyedén szellemes, anélkül, hogy viccelődne. A rendezőre szemmel láthatóan nagy hatással voltak az amerikai „családi filmek”, a 90 napból azonban hiányzik azok rafinált glancossága, ravasz ál-természetessége. Színészeinek improvizatív stílusa a dokumentum-játékfilmekből ismerős, a szituációk mégsem keltik a borzasság, az elnagyoltság érzetét. Egyszóval nagyon jól ismeri és érti a filmstílusokat. De nem epigon, a közkézen forgó elemekből képes új, egyéni ízeket keverni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/06 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5264