KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/július
• Deák Tamás: A csellengő múzsa nyomában
• Zsugán István: Az emberi agyak „karbantartása” Beszélgetés Dárday Istvánnal és Szalai Györgyivel
• Hegyi Lóránd: film/művészet Kiállítás a magyar kísérleti film történetéről
• Szilágyi Ákos: A felszabadulás melankóliája Erde ballada
• Kovács András Bálint: A megrendült bizonyosság Szűzforrás
• Bikácsy Gergely: Cassavetes, a túlélő Férjek
• Fáber András: Fantômas, avagy egy mítosz elemzése
• N. N.: Fantômas-filmográfia
LÁTTUK MÉG
• Molnár Gál Péter: Egy szoknya, egy nadrág
• Ardai Zoltán: Johohoho
• Koltai Ágnes: Éjszaka az éterben
• Ardai Zoltán: Gyerekek a Kék-tó hegyéről
• Zoltán Katalin: Őrizetbevétel
• Hollós László: Zsákutca
• Harmat György: Jöttmentek
• Szentistványi Rita: Nem akarok felnőni
• Barna Imre: Jézus Krisztus Szupersztár
• Simándi Júlia: Bűnös életem
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: A versenyképes ember
• Faragó Vilmos: A dilettantizmus anatómiája Foltýn zeneszerző élete és munkássága
• Kerényi Mária: Muzsika és képernyő Beszélgetés Czigány Györggyel
KÖNYV
• Antal István: Anger és a fehér elefántok
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Addig jár a korsó a kútra...

Harmat György

 

Az vagy, aminek néznek. Francois Pignon például jelentéktelen könyvelőcske, akinek élete romokban hever. Elvált, boldogtalan, ráadásul éppen most készülnek kirúgni a munkahelyéről. Új szomszédja (miután lebeszéli az öngyilkosságról) hajmeresztő ideával áll elő: híresztelje el magáról, hogy homoszexuális, így nem bocsájthatják el.

Az vagy, aminek néznek. E keserű élettapasztalatra Pignon akkor tesz szert, amikor „állásmentő” akciója sikerrel jár. Az óvszergyártó cég ugyanis nem veszélyeztetheti részben a melegekre épülő piacát egy diszkriminációs botránnyal, megtartja hát – méghozzá nagy becsben – a könyvelőjét. Azaz nem őt, hanem a szerepét: a „díszhomoszexuálist”.

Francis Veber író-rendező pompás alapötlete attól igazán komikus, hogy egy megszokott helyzetet fordít a visszájára: érvényesülése érdekében most nem egy homoszexuálisnak kell hamis identitást mutatnia, hanem egy talpig heteroszexuálisnak. Pignon egyébként nem is kényszerül másként viselkedni új „maszkjában”. Elég, hogy másnak hiszik. Veber végigkergeti hősét döntése számos következményén, fordulatok, félreértések egész halmazán, mindazonáltal a francia jellemkomédia nemes hagyományaira épít. Daniel Auteuil kiváló a látszatok fogságába került kisember szerepében. Depardieu pedig (aki már játszott homoszexuálist is Bertrand Blier Estélyi ruha című alkotásában) most egy sajátos átalakulás megmintázásában remekel: hogyan lesz egy homofób, sportőrült „vérmachóból” érzékeny, toleráns ember. Korántsem hibátlan Veber filmje, ám egészében véve mulatságos és elgondolkodtató: az vagy, aminek néznek?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3381