KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/július
• Deák Tamás: A csellengő múzsa nyomában
• Zsugán István: Az emberi agyak „karbantartása” Beszélgetés Dárday Istvánnal és Szalai Györgyivel
• Hegyi Lóránd: film/művészet Kiállítás a magyar kísérleti film történetéről
• Szilágyi Ákos: A felszabadulás melankóliája Erde ballada
• Kovács András Bálint: A megrendült bizonyosság Szűzforrás
• Bikácsy Gergely: Cassavetes, a túlélő Férjek
• Fáber András: Fantômas, avagy egy mítosz elemzése
• N. N.: Fantômas-filmográfia
LÁTTUK MÉG
• Molnár Gál Péter: Egy szoknya, egy nadrág
• Ardai Zoltán: Johohoho
• Koltai Ágnes: Éjszaka az éterben
• Ardai Zoltán: Gyerekek a Kék-tó hegyéről
• Zoltán Katalin: Őrizetbevétel
• Hollós László: Zsákutca
• Harmat György: Jöttmentek
• Szentistványi Rita: Nem akarok felnőni
• Barna Imre: Jézus Krisztus Szupersztár
• Simándi Júlia: Bűnös életem
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: A versenyképes ember
• Faragó Vilmos: A dilettantizmus anatómiája Foltýn zeneszerző élete és munkássága
• Kerényi Mária: Muzsika és képernyő Beszélgetés Czigány Györggyel
KÖNYV
• Antal István: Anger és a fehér elefántok
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Sólyom végveszélyben

Mátyás Péter

 

Az éhínség és polgárháború sújtotta Szomáliát a kilencvenes évek elején bűnözőkből lett hadurak terrorja tartotta rettegésben. Az ENSZ nemzetközi békefenntartókat küldött a helyszínre. A korlátozott számú egységek feladata a legnagyobb hadúr, Mohammed Farah Aidid és kegyetlen alvezéreinek a felkutatása és letartóztatása volt. Az egyik ilyen titkos akció 1993 októberében zajlott le. A gondos tervezésbe ezúttal hiba csúszott, a főváros Mogadishu utcáin tizenöt órás tűzharc alakult ki a szomáliai fegyveresek és az elit alakulatok között, amelyben tizennyolc amerikai veszítette életét.

A Sólyom végveszélyben ennek a balul sikerült napnak állít emléket. A film a több mint két órán át tartó csatajelenetekre koncentrál; a golyó becsapódások és vérző sebek szuperközelije, a szerteszét repülő végtagok, a felrobbanó törmelékek és menekülő tömeg látványa szinte tapinthatóvá teszi a háború borzalmát. Az operatőr Slagomir Idziak jelenetenként átlagosan 6-8 kamerát is alkalmaz a hatás fokozására. Kezdetben élénkek a színek, később minden szürke és poros lesz, alátámasztva az ellenség csapdájába szorult katonák kilátástalan lelkiállapotát. A nonstop erőszak folyamatos látványa azonban immúnissá tesz: nincs megállás vagy ritmusváltás, csak maratoni őrült rohanás. A rendező minimálisra redukálja a dialógusokat, hanyagul és sematikusan ábrázolja azt a néhány arcot, akiket a rövid expozícióban kiemel a tömegből. Egy idő után minden és mindenki egyforma lesz – a néző eltéved a kaotikus forgatagban. Az ellenségről festett kép is bántóan egyoldalú, az afrikaiak barbárok, könyörtelen gyilkosok, akik csak jönnek, jönnek…

A Sólyom végveszélyben egy jelentős művész nagy szakmai tudással elkészített, de felejthető filmje. Az öldöklés értelmetlenségét ellensúlyozandó hazafias jelszavak, a szabadság és demokrácia felemlegetése, a látványos elemek burjánzása viszont akár Oscar-díjat is eredményezhet. Ha a Gladiátor megkaphatta, akkor a helyzet most sem reménytelen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/03 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2499