KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/július
• Deák Tamás: A csellengő múzsa nyomában
• Zsugán István: Az emberi agyak „karbantartása” Beszélgetés Dárday Istvánnal és Szalai Györgyivel
• Hegyi Lóránd: film/művészet Kiállítás a magyar kísérleti film történetéről
• Szilágyi Ákos: A felszabadulás melankóliája Erde ballada
• Kovács András Bálint: A megrendült bizonyosság Szűzforrás
• Bikácsy Gergely: Cassavetes, a túlélő Férjek
• Fáber András: Fantômas, avagy egy mítosz elemzése
• N. N.: Fantômas-filmográfia
LÁTTUK MÉG
• Molnár Gál Péter: Egy szoknya, egy nadrág
• Ardai Zoltán: Johohoho
• Koltai Ágnes: Éjszaka az éterben
• Ardai Zoltán: Gyerekek a Kék-tó hegyéről
• Zoltán Katalin: Őrizetbevétel
• Hollós László: Zsákutca
• Harmat György: Jöttmentek
• Szentistványi Rita: Nem akarok felnőni
• Barna Imre: Jézus Krisztus Szupersztár
• Simándi Júlia: Bűnös életem
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: A versenyképes ember
• Faragó Vilmos: A dilettantizmus anatómiája Foltýn zeneszerző élete és munkássága
• Kerényi Mária: Muzsika és képernyő Beszélgetés Czigány Györggyel
KÖNYV
• Antal István: Anger és a fehér elefántok
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kiképzés

Köves Gábor

 

Denzel Washington filmjei már egy ideje másról sem szólnak, mint Denzel Washingtonról. A Kiképzés is róla szól, Denzel újra önmaga lovas szobrát alakítja, s ezen az sem változtat, hogy isten helyett most az ördögöt játssza. El kell ismerni, profi a pasas, a megveszekedett gonosz zsaru szerepében ugyanolyan jó ripacs, mint amilyen a megvénült Pacino szokott lenni, azzal a különbséggel, hogy jóval kevesebb pátosszal csinálja, mint szaktársa. Washington a film első percétől az utolsóig uralja a pályát, s mint aki tisztában van vele, hogy ezt a csatát most nem lehet a tisztességes színjátszás fegyvereivel megnyerni, végigbohóckodja a filmet. Egy „komoly” szerepben komolytalankodik, egyszerre gengszter és bonviván, táncoskomikus és tragikus hős, s mint ilyen, John Woo agyonstilizált hősfiguráira emlékeztet. A Kiképzést kétszereplős drámának tervezték, one-man-show lett belőle. Történik ugyan némi próbálkozás a korrupt rendőróriás mellé rendelt tanítvány játékba hozására, de a kísérlet sosem sikeres. Hogy Ethan Hawke a gyenge színész, vagy hogy eleve nem nyerhetett, nehéz eldönteni. Ő mindenesetre komolyan veszi a szerepét, őszinte meggyőződéssel ráncolja a homlokát és tekintetét – melyben ritkán csillan fel az értelem szikrája – megacélozva állja az elkerülhetetlen golyózáport. Sidney Lumet Serpicójának anno még évekbe tellett, hogy minden illúzióját elveszítse, a Kiképzés fiatal zsarujának ehhez már egyetlen munkanap is elegendőnek bizonyul. Ha akarom, az idők szavát olvasom ki ebből, ha akarom, a forgatókönyvíró realitásérzékének korlátoltságát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/03 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2498