KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/július
• Deák Tamás: A csellengő múzsa nyomában
• Zsugán István: Az emberi agyak „karbantartása” Beszélgetés Dárday Istvánnal és Szalai Györgyivel
• Hegyi Lóránd: film/művészet Kiállítás a magyar kísérleti film történetéről
• Szilágyi Ákos: A felszabadulás melankóliája Erde ballada
• Kovács András Bálint: A megrendült bizonyosság Szűzforrás
• Bikácsy Gergely: Cassavetes, a túlélő Férjek
• Fáber András: Fantômas, avagy egy mítosz elemzése
• N. N.: Fantômas-filmográfia
LÁTTUK MÉG
• Molnár Gál Péter: Egy szoknya, egy nadrág
• Ardai Zoltán: Johohoho
• Koltai Ágnes: Éjszaka az éterben
• Ardai Zoltán: Gyerekek a Kék-tó hegyéről
• Zoltán Katalin: Őrizetbevétel
• Hollós László: Zsákutca
• Harmat György: Jöttmentek
• Szentistványi Rita: Nem akarok felnőni
• Barna Imre: Jézus Krisztus Szupersztár
• Simándi Júlia: Bűnös életem
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: A versenyképes ember
• Faragó Vilmos: A dilettantizmus anatómiája Foltýn zeneszerző élete és munkássága
• Kerényi Mária: Muzsika és képernyő Beszélgetés Czigány Györggyel
KÖNYV
• Antal István: Anger és a fehér elefántok
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vanília égbolt

Nevelős Zoltán

 

Az élet álom – az ember hajlamos elmélázni élete bizonyos pillanataiban, vajon képes-e megkülönböztetni a valóságot saját képzeletének szüleményeitől. No és persze lehet, hogy az egész mindenestől nem más, mint álom, valakinek az álma.

A Mátrix-szindróma előtt csaknem 400 évvel a hipertermékeny spanyol drámaszerzők egyik legkiválóbbika, Pedro Calderón Az élet álom című háromfelvonásosában dolgozta fel a témát: egy rabságban tartott herceg egy felvonás erejéig trónra kerül, majd újra visszavetik börtönébe, ahol rövid boldogságát már akár álomnak is tekintheti.

A Mátrix előtt két évvel Calderón két ifjú honfitársa szinte egy időben vette kézbe az álom-témát. Míg Mariano Barroso Extázis című filmjében a fenti drámát egyszerre idézi (a cselekménybe építve) és adaptálja (modern környezetbe helyezve), addig Alejandro Amenábar Nyisd ki a szemed! című műve inkább az amerikai thriller-dramaturgiát követi. Így talán nem is meglepő, hogy a produkcióra Hollywood is szemet vetett, és Tom Cruise – mint producer – rendezőstül, színésznőstül felvásárolta. Míg Amenábarra elhagyott hitvesét bízta a The Others című horrorban, amelyben Nicole Kidman élete egyik legnagyobb alakítását nyújthatta, addig ő maga vitte a sztorit és a hősnőt Penelope Cruz személyében, aki most angolul ismételhette meg négy évvel ezelőtti szerepét.

Az elcsúfított arcú aranyifjú története az európai sikerfilmek ihlet nélküli amerikanizálásának sorsára jutott: a cselekmény megvan (és továbbra is zseniális), de oda lett sava-borsa. A film vagy egy fél órával hosszabb, mégis szinte jelenetről jelenetre, olykor képről képre azonos az eredetivel, csak éppen világosabban fogalmaz, a néző véletlenül se zavarodjon meg, hogy amit lát, az az álom-valóság határvonal melyik oldaláról való. Tom Cruise nem hagyta magát úgy elcsúfítani, mint a spanyol verzió valóban gyomorszorító maszkot viselő főszereplője, Cameron Crowe rendezőként pedig becsületes bérmunkát végzett, egyéni kézjegye csupán a rockszakértő múltjához méltó igénnyel összeválogatott kísérőzenékben érhető tetten.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/02 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2462