KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/július
• Deák Tamás: A csellengő múzsa nyomában
• Zsugán István: Az emberi agyak „karbantartása” Beszélgetés Dárday Istvánnal és Szalai Györgyivel
• Hegyi Lóránd: film/művészet Kiállítás a magyar kísérleti film történetéről
• Szilágyi Ákos: A felszabadulás melankóliája Erde ballada
• Kovács András Bálint: A megrendült bizonyosság Szűzforrás
• Bikácsy Gergely: Cassavetes, a túlélő Férjek
• Fáber András: Fantômas, avagy egy mítosz elemzése
• N. N.: Fantômas-filmográfia
LÁTTUK MÉG
• Molnár Gál Péter: Egy szoknya, egy nadrág
• Ardai Zoltán: Johohoho
• Koltai Ágnes: Éjszaka az éterben
• Ardai Zoltán: Gyerekek a Kék-tó hegyéről
• Zoltán Katalin: Őrizetbevétel
• Hollós László: Zsákutca
• Harmat György: Jöttmentek
• Szentistványi Rita: Nem akarok felnőni
• Barna Imre: Jézus Krisztus Szupersztár
• Simándi Júlia: Bűnös életem
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: A versenyképes ember
• Faragó Vilmos: A dilettantizmus anatómiája Foltýn zeneszerző élete és munkássága
• Kerényi Mária: Muzsika és képernyő Beszélgetés Czigány Györggyel
KÖNYV
• Antal István: Anger és a fehér elefántok
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Young Adam

Köves Gábor

 

Az időjáráshoz (ködös-csapadékos), a helyszínhez (Skócia) és a korhangulathoz (ötvenes évek) remekül illő zene (feszült, vészjósló) kísér utunkon: monoton munkásélet monoton ingázással a kikötőtől kikötőig közlekedő komphajó fedélzetén, tökéletes menedék egy olyan egykedvű kábultságban és érinthetetlen elszigeteltségben tengődő anti-hősnek, mint Joe, Alexander Trocchi, a beat-nemzedék glasgowi születésű írójának teremtménye. A William Burroughs és Leonard Cohen barátjaként is számon tartott Trocchi rövid, ám eseménydús élete önmagában is filmre kínálkozik, nálunk például ismeretlen kultuszának azonban jó szolgálatot tehet David Mackenzie rendező jól sikerült filmje is, mely az író 1954-ben megjelent regényének elegáns, szöveghűnek tartott adaptációja. Joe története egy vízihulla felbukkanásával kezdődik, mielőtt azonban még feltűnne a vízen lebegő női holttest, a kamera alaposan végigpásztázza a csatornafenék élettelen, hulladékokat rejtő víz alatti világát, mintegy megadva ezzel a film várható hangulatát, mely nem is igen tér el a nyitó képsor keltette várakozásoktól. Hogy mi történt a lánnyal, s mi köze mindehhez a hallgatag Joe-nak, a történet jelenidejét megszakító, flash-backbe csomagolt emléktöredékekből válik lassan nyilvánvalóvá, aki azonban valamiféle krimiszerű nyomozásra számít, mélyen csalódni fog. Joe múltbeli kapcsolatainak részletei és a munkaadója felségével folytatott viszonyának bemutatása egyes-egyedül a férfi természetét, céltalansága, önzősége és lelki bénultsága ellenére is karizmatikus egyéniségét hivatott hangsúlyozni. Joe olyan, a szükségleteinek élő ember, akinek önzőségébe belefér az örömszerzés is, mindaddig, amíg az nem ütközik saját igényeivel. Az étkezésnek látszólag pont ugyanolyan szerepe van az életében, mint a szexnek, az egyedüllétnek, mint a társas együttlétnek: Joe világának legszembetűnőbb ellentmondása épp e visszataszító öntörvényűség vonzerejében rejlik. Lehetetlen eldönteni, kivel van dolgunk: példaképpel vagy gonosztevővel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/12 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2404