KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/július
• Deák Tamás: A csellengő múzsa nyomában
• Zsugán István: Az emberi agyak „karbantartása” Beszélgetés Dárday Istvánnal és Szalai Györgyivel
• Hegyi Lóránd: film/művészet Kiállítás a magyar kísérleti film történetéről
• Szilágyi Ákos: A felszabadulás melankóliája Erde ballada
• Kovács András Bálint: A megrendült bizonyosság Szűzforrás
• Bikácsy Gergely: Cassavetes, a túlélő Férjek
• Fáber András: Fantômas, avagy egy mítosz elemzése
• N. N.: Fantômas-filmográfia
LÁTTUK MÉG
• Molnár Gál Péter: Egy szoknya, egy nadrág
• Ardai Zoltán: Johohoho
• Koltai Ágnes: Éjszaka az éterben
• Ardai Zoltán: Gyerekek a Kék-tó hegyéről
• Zoltán Katalin: Őrizetbevétel
• Hollós László: Zsákutca
• Harmat György: Jöttmentek
• Szentistványi Rita: Nem akarok felnőni
• Barna Imre: Jézus Krisztus Szupersztár
• Simándi Júlia: Bűnös életem
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: A versenyképes ember
• Faragó Vilmos: A dilettantizmus anatómiája Foltýn zeneszerző élete és munkássága
• Kerényi Mária: Muzsika és képernyő Beszélgetés Czigány Györggyel
KÖNYV
• Antal István: Anger és a fehér elefántok
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Michael Collins

Takács Ferenc

 

Gondolom, kevesen tudják, hogy a nyolcvanas években induló angol rendező, a markáns Angel és a Mona Lisa, majd újabban A síró játék révén egyre ismertebbé váló Neil Jordan eredetileg ír novellistaként kezdte pályáját, még a hetvenes években. Feltűnést keltő és az ír kisprózában új irányt kijelölő 1976-os elbeszéléskötete, a Night in Tunesia darabjai politika, erőszak, vér, szex és szerelem gubancait vizsgálták Írország társadalmi és lelki szövetében. Mostani filmje részben visszatérés ehhez az érdeklődéshez, részben elkanyarodás is tőle.

Visszatérés, hiszen Jordan – amikor most Michael Collinsnak, az első világháború utáni ír szabadságharc legendás és ellentmondásos alakjának, az (akkor még illegális) Ír Köztársaság (akkor még illegális) kormánya hadügyminiszterének életéről, harcáról, szerelméről és haláláról ad közre filmeposzt – ugyanarról próbál filmes eszközökkel szólni, mint korábbi elbeszéléseiben: miként gubancolódik össze reménytelenül felfejthetetlenre és tragikusan értelmezhetetlenre Írországban a nemzeti ügy, a forradalmi szerepvállalás, a személyes boldogulás, a politikai, a baráti és a szerelmi szenvedély az egyén életében. Michael Collins – Jordan filmje szerint-ilyesféle tragikus példázat hőse-mártírja-júdása: maga a mélyen átérzett és sajátjának tekintett ügy végzett vele hitben, barátságban és szerelemben, majd fizikailag is.

De elkanyarodás is a film ettől a személyes és mélyen „szerzői” érdeklődéstől: Jordan tanácsosnak látta, hogy mindezt egy hollywoodi filmeposz szabványai közé rejtse. Azaz valamiféle látványos történelmi oktatófilmet telepít rá a maga személyesebb témájára, megismertet az események szereplőivel, helyszíneivel és menetével, mindvégig a tízes évek vége mindennapi tárgyi környezetének a gondos rekonstruálásával: nem csupán az ír nemzeti-forradalmi ideológia és érzület részleteibe avatja be a nézőt a film, hanem arról is gondosan tájékoztatja, hogy milyen nyakkendővel a nyakukban és milyen kabátba bújva mentek a forradalmárok merényleni az éjszaka leple alatt.

Azaz valamiféle egyensúlyozó mutatványt látunk, mint manapság oly gyakran: az egyéni közlendő követeléseivel és a kommersz műfajszerűség kötelmeivel egyaránt számoló munkát, amely – szigorú szemmel nézve – ezúttal végül is félsiker, az összetéveszthetetlenül erőteljes jordani stílusjegyek és a maximális szakszerűséggel előállított és igen hatásos történelmi látványosságok ellenére.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/04 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1455