KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/július
• Deák Tamás: A csellengő múzsa nyomában
• Zsugán István: Az emberi agyak „karbantartása” Beszélgetés Dárday Istvánnal és Szalai Györgyivel
• Hegyi Lóránd: film/művészet Kiállítás a magyar kísérleti film történetéről
• Szilágyi Ákos: A felszabadulás melankóliája Erde ballada
• Kovács András Bálint: A megrendült bizonyosság Szűzforrás
• Bikácsy Gergely: Cassavetes, a túlélő Férjek
• Fáber András: Fantômas, avagy egy mítosz elemzése
• N. N.: Fantômas-filmográfia
LÁTTUK MÉG
• Molnár Gál Péter: Egy szoknya, egy nadrág
• Ardai Zoltán: Johohoho
• Koltai Ágnes: Éjszaka az éterben
• Ardai Zoltán: Gyerekek a Kék-tó hegyéről
• Zoltán Katalin: Őrizetbevétel
• Hollós László: Zsákutca
• Harmat György: Jöttmentek
• Szentistványi Rita: Nem akarok felnőni
• Barna Imre: Jézus Krisztus Szupersztár
• Simándi Júlia: Bűnös életem
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: A versenyképes ember
• Faragó Vilmos: A dilettantizmus anatómiája Foltýn zeneszerző élete és munkássága
• Kerényi Mária: Muzsika és képernyő Beszélgetés Czigány Györggyel
KÖNYV
• Antal István: Anger és a fehér elefántok
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Minden odavan

Pápai Zsolt

All Is Lost – amerikai, 2013. Rendezte: J.C. Chandor. Szereplő: Robert Redford. Forgalmazó: Universal. 104 perc.

 

A hangosfilm közel kilencven éves történetében nem ismeretlenek a beszéd minimalizálásával, sőt: teljes elsikkasztásával készült játékfilmek, elég csak Chaplin Modern idők vagy Russell Rouse A tolvaj című klasszikusaira gondolni. A közvélekedés joggal tekinti kísérletezőnek az ilyen műveket, hiszen az információközlés elemi eszközéről mondanak le. A pályáját három éve a Krízispont című remek brókerthrillerrel kezdő J.C. Chandor második nagyjátékfilmjében az elődökhöz képest megemeli a tétet, és nem csak a dialógusokat hagyja el, hanem radikálisan minimalizálja a szereplők számát, valamint a cselekmény terét is leszűkíti. A Minden odavan egy magányos férfi indiai-óceáni hányattatásait meséli el: Robert Redfordon kívül más színész nem tűnik fel benne, emberi szó a hős másfél perces expozícióbeli (amúgy felesleges) monológját és egy későbbi jelenetben néhány segélykiáltását leszámítva nem hangzik el, és mindennek tetejébe a figura cselekvési tere is nagyon behatárolt, néhány négyzetméternyi csupán. És ha ez még nem lenne elég, a rendező nem keres menekülő-útvonalat ebből az általa önként és dalolva leszűkített játéktérből, azaz meg sem próbálkozik olyan magától értetődő megoldásokkal, amelyek segíthetnék a nézői figyelem fenntartását, vagy megkönnyíthetnék számára lopni a (játék)időt. Nem rendel alkalmi társat a főhős mellé, ami a hajótörött-sorsot bemutató filmekben meglehetősen gyakori (lásd a tigrist a Pi életében vagy Röplabda Wilsont, az elképzelt barátot a Számkivetettben), és nem mélázik el a hős előéletének bemutatásán sem (hiába keresünk a hajókajütben fotókat vagy olyan tárgyakat, amelyek a Redford-figura származására, sorsára utalhatnának, semmit sem találunk, és még a nevét sem ismerjük meg).

A Minden odavan az egyik legizgalmasabb kísérlet a kortárs amerikai játékfilmben – mindazonáltal van Chandor munkájának egy meglehetőst trendkövető aspektusa is. Közelebbről megnézve a rendező nem tesz egyebet, mint kísérleti (vagy legalábbis kísérletező) formába adaptálja a kortárs amerikai fősodor lényegét jelentő attrakciós logikát. Tény és való, hogy a Minden odavan sztorija soványka és kiszámítható, de alkotójának nem is feltétlenül az a célja, hogy izgalmas történetet terítsen. Inkább egy bő másfél órás nézővonzó látványosságot igyekszik szállítani, amelyben a fordulatos cselekmény helyett az egzotikus helyszínnel, a hős állóképességét demonstráló – de emellett önmagukban is érdekes – akcióbetétekkel és a sztárkultusz kihasználásával igyekszik megragadni a közönség figyelmét.

Ennek a tervnek megfelelően az akciók sora már az expozíciótól kezdve csak pillanatokra szünetel a filmben, a szárazföld látványát teljességgel elimináló óceáni helyszín különlegességét rendre hangsúlyozzák a nagytotálok és a rendhagyó kameraszögek, az pedig kivételesen professzionális, ahogy a rendező kiaknázza főszereplőjének sztárimágóját. Hollywood történetének egyik legkarizmatikusabb színésze hetvenhét évesen vállalta a részvételt a filmben, de nem egy múmiát látunk, hanem úgy fest, hogy Redford jobb formában van, mint valaha, és változatlanul az álomgyár legattraktívabb aktorai közé tartozik. Mindezt azért fontos leszögezni, mert a Redford-jelenségnek kivételesen fontos szerepe van J.C. Chandor filmattrakciójában: ha valaki – például az új idők új bálványait imádó multiplex-látogatók hada – ezt nem tudja méltányolni, akkor nagy valószínűséggel a teljes produkciót értékelhetetlennek fogja tartani.

Extrák: nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11884