KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/június
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Norvég és NDK filmhét Budapesten

• Greskovits Béla: Esélylatolgatás Filmgyártásunk koprudukciós vállalkozásairól
• Koltai Tamás: Kacsafilozófia – háziszárnyassal Szegény Dzsoni és Árnika
• Kovács András Bálint: Ipari rituálé és nyelvi mítosz Beszélgetés Bódy Gáborral
• Barna Imre: Werther a kórházban A rét
• Ardai Zoltán: Kis nagy ábránd Atlantic City
• Zalán Vince: A gondolkodás menedéke Lindsay Anderson filmjeiről
• N. N.: Lindsay Anderson filmjei
• Wisinger István: „Egy kissé mindannyian bolondok vagyunk...” Budapesti beszélgetés Lindsay Andersonnal
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Az érettség kora Az új görög film
• Molnár Gál Péter: A Zorbátlanított Hellász Jegyzetek Angelopuloszról
• N. N.: Theodorosz Angelopulosz filmjei

• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 2.
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A telhetetlen méhecske
• Gáti Péter: Egy festő tragédiája
• Varga András: A profi
• Zoltán Katalin: Tamás bátya kunyhója
• Greskovits Béla: A szénbányász lánya
• Peredi Ágnes: Gyilkosság a tajgán
• Kapecz Zsuzsa: A bojánai mester
• Hollós László: Flep, a róka
• Vanicsek Péter: Harc a vízen
• Greskovits Béla: Vámpírok bálja
• Simándi Júlia: Bölcs Jaroszlav
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Három szólamban Áprilisi műsorokról
• Báron György: Realizmus és dekadencia Luchino Visconti portréjához
KÖNYV
• Gaál István: Itáliai csoda némán Könyv az olasz némafilmről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kiságyúk

Galambos K. Attila

Sprængfarlig bombe – dán, 2006. Rendezte: Tomas Villum Jensen. Írta: Anders Thomas Jensen. Kép: Mads Thomsen. Zene: Jeppe Kaas. Szereplők: Ulrich Thomsen (Tonny Jensen), Nikolaj Lie Kaas (Claus Volter), Mille Dinesen (Pernille Jepsen), Line Kruse (Klara). Gyártó: Nordisk Film. Forgalmazó: GrantFilm. Feliratos. 90 perc.

 

 „Mestermű”, hirdetik a plakátok a berlini fesztivál díjnyertes alkotását, a Gyilkost. Tony arca felderül, talán mégsincs elcseszve a nap, amelyre oly régóta várt. Hiszen hosszas tárgyalások után újra láthatja gyerekeit, igaz havonta csak egyszer, öt rövid óra erejéig. A közös családi mozizás mégsem sikerül. A Gyilkos ugyanis művészfilm, a szeméttelep segédmunkása és gyermekei szűkölve menekülnek, de ezzel nem zavarnak senkit: eleve hárman voltak a tágas teremben. Tonynak elborul az agya, szétveri a mozit. A láthatásnak annyi, marad a bosszú. Vissza kell szerezni az elcseszett délutánra költött pénzt, és persze ki mástól, mint a művészfilmes direktortól? A konfliktus nem marad el, Tony pedig kórházban köt ki. Milliós kártérítésre számíthat, de ő inkább társrendező lenne, megmutatná a ficsúrnak, hogy is kell filmet készíteni.

Innen lehetne igazán érdekes a Kiságyúk, de sajnos a művészfilm-közönségfilm közötti áthidalhatatlan ellentét szatirikus, szórakoztató bemutatása a kétségkívül ígéretes és kacagtató expozé után leül és kifullad. Mert a rendező, a színészként – pici színészként – ismert Tomas Villum Jensen és a forgatókönyvíró, a rendezőként is sikeres Anders Thomas Jensen egyszerűen nem tudta eldönteni, hogy harsány bohóckodás legyen-e a végkifejlet (mint a hagyományos dán népi vígjátékokban) vagy esetleg finomabb, a művészi filmkészítés mestereit is értően kritizáló munka. Egyik se lett belőle, így a filmben elkészült film és a mozikba kerülő alkotás nemcsak a címbeli azonosság miatt hagy bennünk egyformán hiányérzetet. Az első félóra helyenként szellemes von Trier alázása, valamint Ulrich Thomsen arcszőrzete sok mindenért kárpótol, és az is kiderül, hogy az elfogult kritikus dicsérete – vagy éppen fanyalgása – köszönő viszonyban sincs a nézettséggel. Ezt persze tudtuk eddig is: a Kiságyúkat negyed millióan látták Dániában.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/09 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9928