KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/június
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Norvég és NDK filmhét Budapesten

• Greskovits Béla: Esélylatolgatás Filmgyártásunk koprudukciós vállalkozásairól
• Koltai Tamás: Kacsafilozófia – háziszárnyassal Szegény Dzsoni és Árnika
• Kovács András Bálint: Ipari rituálé és nyelvi mítosz Beszélgetés Bódy Gáborral
• Barna Imre: Werther a kórházban A rét
• Ardai Zoltán: Kis nagy ábránd Atlantic City
• Zalán Vince: A gondolkodás menedéke Lindsay Anderson filmjeiről
• N. N.: Lindsay Anderson filmjei
• Wisinger István: „Egy kissé mindannyian bolondok vagyunk...” Budapesti beszélgetés Lindsay Andersonnal
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Az érettség kora Az új görög film
• Molnár Gál Péter: A Zorbátlanított Hellász Jegyzetek Angelopuloszról
• N. N.: Theodorosz Angelopulosz filmjei

• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 2.
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A telhetetlen méhecske
• Gáti Péter: Egy festő tragédiája
• Varga András: A profi
• Zoltán Katalin: Tamás bátya kunyhója
• Greskovits Béla: A szénbányász lánya
• Peredi Ágnes: Gyilkosság a tajgán
• Kapecz Zsuzsa: A bojánai mester
• Hollós László: Flep, a róka
• Vanicsek Péter: Harc a vízen
• Greskovits Béla: Vámpírok bálja
• Simándi Júlia: Bölcs Jaroszlav
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Három szólamban Áprilisi műsorokról
• Báron György: Realizmus és dekadencia Luchino Visconti portréjához
KÖNYV
• Gaál István: Itáliai csoda némán Könyv az olasz némafilmről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mamma Mia

Tüske Zsuzsanna

Mamma Mia – amerikai-brit, 2008. Rendezte: Phyllida Lloyd. Írta: Catherine Johnson. Kép: Haris Zambarloukos. Zene: Stig Anderson, Benny Andersson és Björn Ulvaeus. Szereplők: Meryl Streep (Donna), Colin Firth (Harry Bright), Pierce Brosnan (Sam Carmichael), Amanda Seyfried (Sophie), Stellan Skarsgard (Bill), Julie Walters (Rosie), Christine Baranski (Tanya). Gyártó: Internationale Filmproduktion Richter / Littlestar / Playtone. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 109 perc.

 

A tavalyi nyár termése, a sziruppal felöntött Hajlakk után idén egy újabb napfénytől és boldogságtól duzzadó darab örvendezteti meg az elfogult musicalrajongókat. Ezúttal nem remake-ről, hanem egy színpadi mű adaptációjáról van szó, amelynek kiváló és klasszikus alapanyaga, az ABBA-slágerekből összeállított dalcsokor többszörös fénytörésen át jutott a hagyományos koncertelőadásoktól a sikeres színházi premieren át végül a filmes debütálásig.

A történet, melyet a négy nett svéd legismertebb dalaihoz kanyarítottak, egy görög szigeten játszódik. Itt él a középkorú hoteltulajdonosnő, Donna (Meryl Streep) egyetlen lányával, Sophieval (Amanda Seyfried), aki anyja viharos fiatalkori szerelmi életének eredményeképp még sosem találkozott saját apjával. Ahogy esküvőjének napja közeledik, a lány egyre inkább szükségét érzi annak, hogy a megfelelő férfi kísérje oltárhoz, ezért három levelet ad fel a három lehetséges apa-jelöltnek és meginvitálja őket a nagy eseményre, hogy végre fény derüljön anyja titkára. Így kezdődik el a shakespeare-i jelmez flitteres verziójába öltöztetett kalamajka, hiszen a három idősödő trubadúr hamarosan a szigetre érkezik – esetünkben egy klasszikus romantikus regényhős (Colin Firth), egy északi születésű entellektüell (Stellan Skaarsgard) és persze a legnépszerűbb titkosügynök (Pierce Brosnan) daloló alteregójának személyében.

Phyllida Lloyd alkotása formai szempontból hozza az ABBA-dalok filmes kíséretéhez tapadó hagyományt, amennyiben a Muriel esküvőjéhez vagy a Priscillához hasonlóan megidézi a régi videoklipek képi világát. A musical – azon túl, hogy vakon elkötelezi magát a játékosság mellett – megpróbál felvillantani némi öniróniát is, amely a szereplőválasztásnak eleve egyenes következménye lenne: de kellő fanyarság híján a fagylalt csúnyán visszanyalt, így a végeredményben az azúrkékre izzított háttér előtt csupán egy vidám panoptikum tagjainak csetlése-botlása zajlik minden spiritusztól és humortól mentesen.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/08 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9567