KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/június
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Norvég és NDK filmhét Budapesten

• Greskovits Béla: Esélylatolgatás Filmgyártásunk koprudukciós vállalkozásairól
• Koltai Tamás: Kacsafilozófia – háziszárnyassal Szegény Dzsoni és Árnika
• Kovács András Bálint: Ipari rituálé és nyelvi mítosz Beszélgetés Bódy Gáborral
• Barna Imre: Werther a kórházban A rét
• Ardai Zoltán: Kis nagy ábránd Atlantic City
• Zalán Vince: A gondolkodás menedéke Lindsay Anderson filmjeiről
• N. N.: Lindsay Anderson filmjei
• Wisinger István: „Egy kissé mindannyian bolondok vagyunk...” Budapesti beszélgetés Lindsay Andersonnal
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Az érettség kora Az új görög film
• Molnár Gál Péter: A Zorbátlanított Hellász Jegyzetek Angelopuloszról
• N. N.: Theodorosz Angelopulosz filmjei

• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 2.
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A telhetetlen méhecske
• Gáti Péter: Egy festő tragédiája
• Varga András: A profi
• Zoltán Katalin: Tamás bátya kunyhója
• Greskovits Béla: A szénbányász lánya
• Peredi Ágnes: Gyilkosság a tajgán
• Kapecz Zsuzsa: A bojánai mester
• Hollós László: Flep, a róka
• Vanicsek Péter: Harc a vízen
• Greskovits Béla: Vámpírok bálja
• Simándi Júlia: Bölcs Jaroszlav
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Három szólamban Áprilisi műsorokról
• Báron György: Realizmus és dekadencia Luchino Visconti portréjához
KÖNYV
• Gaál István: Itáliai csoda némán Könyv az olasz némafilmről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Szervezet

Kapecz Zsuzsa

 

Viva Maria! – kiáltja a főhős, ahogy kilép a börtön kapuján, és kitárja karját a szerencse felé. Ebben a pillanatban kattan egy fényképezőgép. Ezzel a képpel, rejtélyesen és hatásosan kezdődik a film, de később egyre inkább elfárad. A frissen szabadult Vász egyenesen Várnába siet, hogy felvegye a kapcsolatot egy kábítószercsempész társasággal. A nehezen megszerzett hamis útlevél és nagyobb mennyiségű valuta meghozza a kedvét ahhoz, hogy megpróbálja ellopni a banda heroin-készletét. Ez sikerül is, egy olyan lány segítségével, akiről végig nem derül ki, hogy széplány vagy csak szép lány. Vász mindenesetre beleszeret. Róla ábrándozik a Londonba induló hajón, hóna alatt a teászacskóba gyömöszölt heroinnal, és készül a Szervezettel való nagy találkozásra. Ekkor jelenik meg a rendőrség, és – felettese gratulál az eredményes munkához. Vász ugyanis beépített ember, az ő leleményességére épült az egész akció. Minden rendben is volna, néhány szóval a szép lány iskoláztatását és jobb útra térítését is elintézik, de sajnos, a lányt az utolsó pillanatban megölik. Így hát a néző mégsem tud felhőtlenül örülni a vállalkozás sikerének, főleg, ha visszaemlékszik arra, hogy a több mint tízperces főcímlista alatt milyen sokat ígérő képekkel és történettel kecsegtették.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/10 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6626