KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/június
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Norvég és NDK filmhét Budapesten

• Greskovits Béla: Esélylatolgatás Filmgyártásunk koprudukciós vállalkozásairól
• Koltai Tamás: Kacsafilozófia – háziszárnyassal Szegény Dzsoni és Árnika
• Kovács András Bálint: Ipari rituálé és nyelvi mítosz Beszélgetés Bódy Gáborral
• Barna Imre: Werther a kórházban A rét
• Ardai Zoltán: Kis nagy ábránd Atlantic City
• Zalán Vince: A gondolkodás menedéke Lindsay Anderson filmjeiről
• N. N.: Lindsay Anderson filmjei
• Wisinger István: „Egy kissé mindannyian bolondok vagyunk...” Budapesti beszélgetés Lindsay Andersonnal
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Az érettség kora Az új görög film
• Molnár Gál Péter: A Zorbátlanított Hellász Jegyzetek Angelopuloszról
• N. N.: Theodorosz Angelopulosz filmjei

• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 2.
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A telhetetlen méhecske
• Gáti Péter: Egy festő tragédiája
• Varga András: A profi
• Zoltán Katalin: Tamás bátya kunyhója
• Greskovits Béla: A szénbányász lánya
• Peredi Ágnes: Gyilkosság a tajgán
• Kapecz Zsuzsa: A bojánai mester
• Hollós László: Flep, a róka
• Vanicsek Péter: Harc a vízen
• Greskovits Béla: Vámpírok bálja
• Simándi Júlia: Bölcs Jaroszlav
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Három szólamban Áprilisi műsorokról
• Báron György: Realizmus és dekadencia Luchino Visconti portréjához
KÖNYV
• Gaál István: Itáliai csoda némán Könyv az olasz némafilmről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Utolsó élet az univerzumban

Nevelős Zoltán

 

„Fiú és lány találkoznak”, „az ellentétek vonzzák egymást” – örökké működőképes alaptörvények a filmben éppúgy, mint az irodalomban, no és az életben. Itt egy öngyilkos hajlamú, tisztaság- és rendmániás könyvtáros és egy élettel teli, rendetlen és kaotikus fiatal nő találnak egymásra egy tragikus kimenetelű baleset szemtanúiként a bangkoki éjszakában. A két főszereplő nemcsak jellemét, de helyzetét tekintve is tükörképe egymásnak, még a halott testvér is stimmel. A férfi japán, és otthontalanul lézeng munkahelyén, de még saját, könyvraktárra emlékeztető lakásában is; a nő lepusztult családi villában lakik, és Japánba készül jobb életet remélve. Az ellentétek és hasonlóságok megmagyarázhatatlan módon rántják őket egymás mellé – és csak ekkor, a film első félórája után tűnik fel a vásznon a cím: Utolsó élet az univerzumban.

A szexmentes, inkább lelki egymásba kapaszkodást jelentő együttlakás a lány romos házában mindkettejük számára az élet rendeződését jelenti, ezt egy digitális trükkökre épülő, játékos képsorban szépen ábrázolja a rendező, míg a lányt alakító színésznő lecserélése egy jelenet erejéig halott húgára (akit a színésznő való életbeli húga alakít) és a japán férfi hátát teljesen betakaró tetoválás felvillantása sötét fejleményeket sejtetnek. Kinek sötétebb a múltja, és lesz-e közös jövőjük, vagy jövőjük egyáltalán? A jakuza küldöttsége mindenesetre tiszteletét teszi (vezérüket a japán kultrendező, Miike Takashi alakítja). Az öt évvel ezelőtt Ruang Talok ’69 című hazai kasszasikerével világszerte fesztiválokon is befutott Pen-Ek Ratanaruang ügyesen egyensúlyoz a sorsdráma és a romantikus komédia stílushatárán egy már-már burleszkszerű leszámolásjeleneten keresztül egészen a finoman felvezetett hepiendig; a mindvégig játékos hangvételben pedig remek munkatársra talált az ismét gyönyörű képeket fényképező Christopher Doyle-ban, Wong Kar-wai állandó munkatársában.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/03 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4826