KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/június
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Norvég és NDK filmhét Budapesten

• Greskovits Béla: Esélylatolgatás Filmgyártásunk koprudukciós vállalkozásairól
• Koltai Tamás: Kacsafilozófia – háziszárnyassal Szegény Dzsoni és Árnika
• Kovács András Bálint: Ipari rituálé és nyelvi mítosz Beszélgetés Bódy Gáborral
• Barna Imre: Werther a kórházban A rét
• Ardai Zoltán: Kis nagy ábránd Atlantic City
• Zalán Vince: A gondolkodás menedéke Lindsay Anderson filmjeiről
• N. N.: Lindsay Anderson filmjei
• Wisinger István: „Egy kissé mindannyian bolondok vagyunk...” Budapesti beszélgetés Lindsay Andersonnal
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Az érettség kora Az új görög film
• Molnár Gál Péter: A Zorbátlanított Hellász Jegyzetek Angelopuloszról
• N. N.: Theodorosz Angelopulosz filmjei

• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 2.
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A telhetetlen méhecske
• Gáti Péter: Egy festő tragédiája
• Varga András: A profi
• Zoltán Katalin: Tamás bátya kunyhója
• Greskovits Béla: A szénbányász lánya
• Peredi Ágnes: Gyilkosság a tajgán
• Kapecz Zsuzsa: A bojánai mester
• Hollós László: Flep, a róka
• Vanicsek Péter: Harc a vízen
• Greskovits Béla: Vámpírok bálja
• Simándi Júlia: Bölcs Jaroszlav
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Három szólamban Áprilisi műsorokról
• Báron György: Realizmus és dekadencia Luchino Visconti portréjához
KÖNYV
• Gaál István: Itáliai csoda némán Könyv az olasz némafilmről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

A Magyar Mozgókép Alapítványról

N. N.

 

A Magyar Mozgókép Alapítvány Nemzeti Kuratóriuma döntött azokról a pénzkeretekről, amelyeket az Alapítvány 1991. IV. negyedévében a pályázatok alapján a magyar filmkultúra támogatására fordít, különböző szakterületeken. Az Alapítvány első pályázati felhívására mintegy 300, számos esetben jövő évi terveket is érintő, összesen több mini 1 milliárd forintot kitevő támogatási igény érkezett. Ez – tekintettel arra, hogy az egyén pályázók mellett a stúdiók filmtervek csomagjaival pályáznak – a pályázatok számának több mint kétszeresét kitevő, különböző időtartamú népszerű-tudományos, animációs, dokumentum- és játékfilm befejezésének előkészítésének vagy gyártásának szándékát jelzi. Tizennégy filmforgalmazó vállalat 45 művészfilm mozikba juttatásához igényelt támogatást. A moziüzemeltetők, a külön is szerveződő art-mozi és filmklub-hálózattá együtt, összesen 52 pályázattal kívánnak támogatáshoz jutni. A filmtudomány és a filmes szaksajtó is jelen van a pályázók között. A kilenc szakkuratórium véleménye alapján, azok elnökeit személyesen is meghallgatva döntött a Nemzeti Kuratórium az egyes szakterületekre fordítható keretösszegekről, a gyártás, a forgalmazás és moziüzemeltetés támogatása közti arányokról. A felosztott összeg az év hátralevő részére 220 millió forint.

Animációs filmes szakkuratórium: 15 mFt; dokumentumfilmes szk.: 20 mFt; játékfilmes szk.: 105 mFt; népszerű-tudományos szk.: 15 mFt; filmforgalmazói szk.: 25 mFt; moziüzemeltetői szk.: 15 mFt; art-mozi, filmklub szk.: 8 mFt; kísérleti, kutatási, képzési, könyv- és folyóiratkiadási szk.: 12 mFt; videó szk.: 5 mFt. Az összegeknek a pályázók közötti felosztásáról az egyes szakkuratóriumok döntenek.

A Magyar Mozgókép Alapítvány pillanatnyilag sajátságos helyet foglal el a nagyszámú hazai alapítvány között. Bár a magyar jogrendből hiányzik a „közalapítvány”, vagyis a közhatalmi intézkedéssel létrehívott alapítvány fogalma, a magyar mozgóképszakmának ez az intézménye de facto megtestesíti azt. Úttörő szerepet játszik abban a tekintetben, hogy közhasznú szervezeteket magában foglalva, illetve részt vállalva azok működtetésében ellát korábban „államosított” funkciókat, ez esetben a mecénási szerepkört, miközben fölszabadítja e szakmai szervezeteket az állam hatalmi, politikai befolyása alól.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/11 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4230