KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/június
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Norvég és NDK filmhét Budapesten

• Greskovits Béla: Esélylatolgatás Filmgyártásunk koprudukciós vállalkozásairól
• Koltai Tamás: Kacsafilozófia – háziszárnyassal Szegény Dzsoni és Árnika
• Kovács András Bálint: Ipari rituálé és nyelvi mítosz Beszélgetés Bódy Gáborral
• Barna Imre: Werther a kórházban A rét
• Ardai Zoltán: Kis nagy ábránd Atlantic City
• Zalán Vince: A gondolkodás menedéke Lindsay Anderson filmjeiről
• N. N.: Lindsay Anderson filmjei
• Wisinger István: „Egy kissé mindannyian bolondok vagyunk...” Budapesti beszélgetés Lindsay Andersonnal
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Az érettség kora Az új görög film
• Molnár Gál Péter: A Zorbátlanított Hellász Jegyzetek Angelopuloszról
• N. N.: Theodorosz Angelopulosz filmjei

• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 2.
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A telhetetlen méhecske
• Gáti Péter: Egy festő tragédiája
• Varga András: A profi
• Zoltán Katalin: Tamás bátya kunyhója
• Greskovits Béla: A szénbányász lánya
• Peredi Ágnes: Gyilkosság a tajgán
• Kapecz Zsuzsa: A bojánai mester
• Hollós László: Flep, a róka
• Vanicsek Péter: Harc a vízen
• Greskovits Béla: Vámpírok bálja
• Simándi Júlia: Bölcs Jaroszlav
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Három szólamban Áprilisi műsorokról
• Báron György: Realizmus és dekadencia Luchino Visconti portréjához
KÖNYV
• Gaál István: Itáliai csoda némán Könyv az olasz némafilmről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A rajongó

Harmat György

 

A „klipkorszak” sajátja, hogy felgyorsítja valamennyi mozgóképi műfaj ritmusát. A rajongó első órája például lélektani dráma: helyzet- és jellemanalízis. Megformálása viszont kezdettől fogva annak a kriminek, kalandfilmnek a jellemzőit hordozza, amivé majd a második órában válik. Dramaturgiailag az teszi lehetővé a rövid vágások alkalmazását, a szinte szünet nélküli „alázenélést”, a száguldó tempót, hogy az első félidő tulajdonképpen egyetlen nagy párhuzamos montázs.

Váltakozva fut (szó szerint!) két cselekményszál a (széles) vásznon. Bobby Rayburnt, a fekete baseballcsillagot méregdrágán vásárolja vissza egykori klubja, a San Francisco Giants. Rivális csapattársa megakadályozza abban, hogy hozni tudja sztárformáját. Gil, Bobby leghűségesebb rajongója szintén gödörben van.

Az elbocsátás küszöbén áll, kisfia láthatását is meg akarják vonni tőle. Gil eleinte szavakkal, később tettekkel bizonyítja Bobby iránti odaadását...

Az említett korstílus jeles képviselője, Tony Scott egyszerre rohantatja a két főhőst egymás irányába és a cselekményt az izgalmas-véres záró harmad felé. Egyfajta „pörgetett pointillizmussal” ábrázol lelki folyamatokat. A Gilt alakító Robert De Niro persze ebben is kiváló, pillanatképekben is teljes embert mutat, ám jó lenne végre művészibb produktum főszereplőjeként látni. Ott végre ismét tartama, önálló, nem csak a vágóasztalon létrehozott építkezése lehetne játékának.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/05 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1643