KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/június
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Norvég és NDK filmhét Budapesten

• Greskovits Béla: Esélylatolgatás Filmgyártásunk koprudukciós vállalkozásairól
• Koltai Tamás: Kacsafilozófia – háziszárnyassal Szegény Dzsoni és Árnika
• Kovács András Bálint: Ipari rituálé és nyelvi mítosz Beszélgetés Bódy Gáborral
• Barna Imre: Werther a kórházban A rét
• Ardai Zoltán: Kis nagy ábránd Atlantic City
• Zalán Vince: A gondolkodás menedéke Lindsay Anderson filmjeiről
• N. N.: Lindsay Anderson filmjei
• Wisinger István: „Egy kissé mindannyian bolondok vagyunk...” Budapesti beszélgetés Lindsay Andersonnal
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Az érettség kora Az új görög film
• Molnár Gál Péter: A Zorbátlanított Hellász Jegyzetek Angelopuloszról
• N. N.: Theodorosz Angelopulosz filmjei

• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 2.
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A telhetetlen méhecske
• Gáti Péter: Egy festő tragédiája
• Varga András: A profi
• Zoltán Katalin: Tamás bátya kunyhója
• Greskovits Béla: A szénbányász lánya
• Peredi Ágnes: Gyilkosság a tajgán
• Kapecz Zsuzsa: A bojánai mester
• Hollós László: Flep, a róka
• Vanicsek Péter: Harc a vízen
• Greskovits Béla: Vámpírok bálja
• Simándi Júlia: Bölcs Jaroszlav
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Három szólamban Áprilisi műsorokról
• Báron György: Realizmus és dekadencia Luchino Visconti portréjához
KÖNYV
• Gaál István: Itáliai csoda némán Könyv az olasz némafilmről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A csodagyerek

Hegedüs Márk Sebestyén

The Prodigy – amerikai, 2019. Rendezte: Nicholas McCarthy. Írta: Jeff Buhler. Kép: Bridger Nielson. Zene: Joseph Bishara. Szereplők: Taylor Schilling (Sarah), Jackson Robert Scott (Miles), Colm Feore (Arthur), Brittany Allen (Margaret). Gyártó: Orion Pictures / Vinson Films. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 100 perc.

 

Tömegfilmes élményeink alapján nagyon jól tudjuk, hogy a gyermeki ártatlanság álarca mögött néha igazi kis szörnyetegek bújnak meg. Mervyn LeRoy 1956-os pszichothriller-örökzöldje, a Bad Seed nyomán az eredendően romlott, felnőttvilágot is fenyegető, gyakorta gyilkosságra is képes gyermekek irigylésre méltó karriert futottak be a pszichothriller (A jófiú) és a horrorfilm (Ómen 1-2, Porontyok) műfajaiban egyaránt, csak hogy napjainkra a fősodorbeli hollywoodi horrorfilm talán legelcsépeltebb rémalakjaivá váljanak.

Az éppen aktuális bad seed-horror, A csodagyerek sem tesz hozzá érdemben a mítoszhoz, meglepő módon azonban mégsem teljesen erényektől mentes alkotás. A bűnrossz (Éjféli etetés) vagy egyszerűen csak középszerű horrorokért (Az egyezség) felelős alkotók (Jeff Buhler, Nicholas McCarthy) nevével fémjelzett filmben a játékidő kétharmadáig minden a szokott mederben folyik – az egyedüli meglepetést talán az okozza, hogy a kortárs trendekkel szembemenve nem egy démoni entitás, hanem a Gyerekjátékot idézve egy magyar (a szinkron szerint sajnos szlovák) sorozatgyilkos reinkarnálódott lelke szállja meg a címszereplőt – a végjátékban azonban egy pillanatra mégis felcsillan a remény, hogy a sokszorosan újrahasznosított történet végén valamiféle jutalom várja majd a nézőket.

A csodagyerek a tavalyi év legünnepeltebb független horrorfilmjeihez (Örökség, Hang nélkül) hasonlóan a szülő-gyerek viszony sötét oldalának feltárására vállalkozik, azt kutatja, mi mindenre képes egy édesanya azért, hogy megvédje a gyermekét. A finálé során néhány dermesztő percre úgy tűnik, hogy az alkotók fölöttébb gyomorforgató választ tartogatnak erre a kérdésre, az utolsó pillanatban azonban gyáván megfutamodnak, és inkább újrajátsszák az Ómen zárlatát. Ezért aztán tényleg kár volt ilyen fapofával előadni ezt a már alapkoncepciójában is komolytalan történetet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/03 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14022