KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/június
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Norvég és NDK filmhét Budapesten

• Greskovits Béla: Esélylatolgatás Filmgyártásunk koprudukciós vállalkozásairól
• Koltai Tamás: Kacsafilozófia – háziszárnyassal Szegény Dzsoni és Árnika
• Kovács András Bálint: Ipari rituálé és nyelvi mítosz Beszélgetés Bódy Gáborral
• Barna Imre: Werther a kórházban A rét
• Ardai Zoltán: Kis nagy ábránd Atlantic City
• Zalán Vince: A gondolkodás menedéke Lindsay Anderson filmjeiről
• N. N.: Lindsay Anderson filmjei
• Wisinger István: „Egy kissé mindannyian bolondok vagyunk...” Budapesti beszélgetés Lindsay Andersonnal
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Az érettség kora Az új görög film
• Molnár Gál Péter: A Zorbátlanított Hellász Jegyzetek Angelopuloszról
• N. N.: Theodorosz Angelopulosz filmjei

• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 2.
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A telhetetlen méhecske
• Gáti Péter: Egy festő tragédiája
• Varga András: A profi
• Zoltán Katalin: Tamás bátya kunyhója
• Greskovits Béla: A szénbányász lánya
• Peredi Ágnes: Gyilkosság a tajgán
• Kapecz Zsuzsa: A bojánai mester
• Hollós László: Flep, a róka
• Vanicsek Péter: Harc a vízen
• Greskovits Béla: Vámpírok bálja
• Simándi Júlia: Bölcs Jaroszlav
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Három szólamban Áprilisi műsorokról
• Báron György: Realizmus és dekadencia Luchino Visconti portréjához
KÖNYV
• Gaál István: Itáliai csoda némán Könyv az olasz némafilmről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Az 54. hadtest

Pápai Zsolt

Pápai Zsolt

Glory – amerikai, 1989. Rendezte: Edward Zwick. Szereplők: Matthew Broderick, Morgan Freeman, Denzel Washington. Forgalmazó: Sony. 122 perc.

 

A feketék – színészek és hősök – emancipációja a hollywoodi filmben a szolid ötvenes évekbeli kezdetek után a hatvanas–hetvenes dekád Reneszánszában erősödött meg, aztán a nyolcvanas évek második felében jutott el a csúcsra a Lángoló Mississippivel, a Bíborszínnel. Valamint minden idők egyik legkiválóbb háborús filmjével, Edward Zwick azóta klasszikussá nemesedett Az 54. hadtestével, amely a polgárháborúban fekete katonák részvételével felállított alakulat valós történetét meséli el. Az emancipáció és abolíció mellett a szolidaritás a film főszólama, de nem csak ezért hatásos és friss mindmáig, hanem a kivitelezése: ragyogó szerkezete, és példás ritmusa miatt, bónuszként pedig ott vannak a megkapó színészi teljesítmények. A rendező korszakos színészegyéniségek (Morgan Freeman és Denzel Washington) pályáját izzította be a filmmel, Matthew Broderick imágóját pedig újrafazonírozta.

Ritka, hogy egy nő nélküli mozi (regény, színmű, sőt: vers) ne keltsen hiányérzetet. Az 54. hadtestből hiányzik a női szereplő, a film mégis impresszív. Talán csak némi – a történet (férfi)melodrámai hangoltságából egyenesen következő – modorosságot lehet felvetni vele szemben, esetleg a dialógusokon is lehetett volna csiszolni valamelyest, ezekért azonban kárpótol a tempó centrírozása, a hangos akciók és a mélydrámai csendek keverésére épülő előadásmód: előbbire példa a hadtest első bevetését jelentő, James-szigeti csata, vagy a zárlatbeli ostrom, melyek harminc év távlatából is hatásosak, utóbbira Washington karakterének megkorbácsolása. Edward Zwick munkája a hasonló témájú, bár nem feltétlenül hasonló műfajú kortárs mozik – a feketék elnyomását ábrázoló, egyúttal az önkény elleni lázadásukat is bemutató filmek – egyik legfontosabb ösztönzője és előképe, de azoknál jobban megmunkált, mívesebb. Egységesebb, jobb ritmusú, mint a Django elszabadul, gondolatgazdagabb és mélyebb, egyúttal karakteresebb és cselekményesebb, mint a 12 év rabszolgaság.

Extrák: Nincsenek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/04 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13628