KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/június
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Norvég és NDK filmhét Budapesten

• Greskovits Béla: Esélylatolgatás Filmgyártásunk koprudukciós vállalkozásairól
• Koltai Tamás: Kacsafilozófia – háziszárnyassal Szegény Dzsoni és Árnika
• Kovács András Bálint: Ipari rituálé és nyelvi mítosz Beszélgetés Bódy Gáborral
• Barna Imre: Werther a kórházban A rét
• Ardai Zoltán: Kis nagy ábránd Atlantic City
• Zalán Vince: A gondolkodás menedéke Lindsay Anderson filmjeiről
• N. N.: Lindsay Anderson filmjei
• Wisinger István: „Egy kissé mindannyian bolondok vagyunk...” Budapesti beszélgetés Lindsay Andersonnal
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Az érettség kora Az új görög film
• Molnár Gál Péter: A Zorbátlanított Hellász Jegyzetek Angelopuloszról
• N. N.: Theodorosz Angelopulosz filmjei

• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 2.
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A telhetetlen méhecske
• Gáti Péter: Egy festő tragédiája
• Varga András: A profi
• Zoltán Katalin: Tamás bátya kunyhója
• Greskovits Béla: A szénbányász lánya
• Peredi Ágnes: Gyilkosság a tajgán
• Kapecz Zsuzsa: A bojánai mester
• Hollós László: Flep, a róka
• Vanicsek Péter: Harc a vízen
• Greskovits Béla: Vámpírok bálja
• Simándi Júlia: Bölcs Jaroszlav
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Három szólamban Áprilisi műsorokról
• Báron György: Realizmus és dekadencia Luchino Visconti portréjához
KÖNYV
• Gaál István: Itáliai csoda némán Könyv az olasz némafilmről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Az Igazság Ligája: Az új küldetés

Kránicz Bence

Justice League: The New Frontier – amerikai, 2008. Rendezte: Dave Bullock. Forgalmazó: Warner Home. 75 perc.

Amikor 2016 májusában Darwyn Cooke-ot elvitte a rák, az amerikai képregényipar egyik legnagyobb tehetségét veszítette el. Az 53 éves korában elhunyt író-rajzoló legtöbb munkája a DC kiadónál jelent meg, de a gyártósorhoz nemigen ült oda: havi sorozatot ritkán készített, inkább főáramon kívül, a sűrű megjelenés kényszere nélkül szeretett dolgozni. Fájdalmasan korán lezárult életművébe két opus magnum fért bele. Az egyik a Richard Stark hard-boiled krimijei nyomán készített Parker-sorozat, a másik az Igazság Ligája eredettörténetét újramesélő The New Frontier, ez utóbbiból 2008-ban készült el az itthon most megjelenő animációs adaptáció.

A Parkerhez és egyéb munkáinak legjavához hasonlóan a New Frontier is árulkodik róla, hogy Cooke nem a saját korában érezte igazán otthon magát. Történetválasztásaival és rajzstílusával is inkább a negyvenes-ötvenes évek amerikai ponyvakultúrájához kapcsolódott, szuperhősképregényeit ugyanúgy ravasz femme fatale-ok, keményöklű detektívek és paranoiás kormányügynökök népesítik be, mint műfajilag is a noirhoz sorolható munkáit. A New Frontierben a háború utáni Amerika történetét fésüli össze a DC szuperhőskánonjával, a cselekmény akkor játszódik, amikor a régi hősöket ellehetetleníti a hidegháborús boszorkányüldözés, de már készülődnek az újak. A valós történelmi eseményekbe illesztett szuperhőskalandok a posztmodern szemléletnek megfelelően melankolikus, nosztalgikus árnyalatot kapnak: hőseink egy igazibb, jobb világért harcoltak, amely persze mese volt csak, miként John F. Kennedynek az eredeti címet ihlető, 1960-ban elmondott, nevezetes „Új határ” beszédében sem volt könnyű hinni a néhány évvel későbbi dallasi merénylet után.

Hogy mi szűrődik át mindebből a rajzfilmbe? Jóformán semmi, maradnak a kalandok és néhány korfestő kiszólás. A képi világot szerencsére Cooke szenzációs karaktertervei határozzák meg, így a film kétségtelenül veri a DC-animációs középszert, és a cselekmény sűrítése is sikeresnek mondható. Nem árt senkinek a filmváltozat, ám talán egyik korábbi DC-adaptáció esetében sem volt annyira igaz, mint itt, hogy inkább az eredeti képregényt érdemes elolvasni.

Extrák: Portréfilm Darwyn Cooke-ról, kisfilmek (Az Igazság Ligája történelme; A végzet légiója), audiokommentárok, előzetes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/12 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13470