KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/június
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Norvég és NDK filmhét Budapesten

• Greskovits Béla: Esélylatolgatás Filmgyártásunk koprudukciós vállalkozásairól
• Koltai Tamás: Kacsafilozófia – háziszárnyassal Szegény Dzsoni és Árnika
• Kovács András Bálint: Ipari rituálé és nyelvi mítosz Beszélgetés Bódy Gáborral
• Barna Imre: Werther a kórházban A rét
• Ardai Zoltán: Kis nagy ábránd Atlantic City
• Zalán Vince: A gondolkodás menedéke Lindsay Anderson filmjeiről
• N. N.: Lindsay Anderson filmjei
• Wisinger István: „Egy kissé mindannyian bolondok vagyunk...” Budapesti beszélgetés Lindsay Andersonnal
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Az érettség kora Az új görög film
• Molnár Gál Péter: A Zorbátlanított Hellász Jegyzetek Angelopuloszról
• N. N.: Theodorosz Angelopulosz filmjei

• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 2.
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A telhetetlen méhecske
• Gáti Péter: Egy festő tragédiája
• Varga András: A profi
• Zoltán Katalin: Tamás bátya kunyhója
• Greskovits Béla: A szénbányász lánya
• Peredi Ágnes: Gyilkosság a tajgán
• Kapecz Zsuzsa: A bojánai mester
• Hollós László: Flep, a róka
• Vanicsek Péter: Harc a vízen
• Greskovits Béla: Vámpírok bálja
• Simándi Júlia: Bölcs Jaroszlav
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Három szólamban Áprilisi műsorokról
• Báron György: Realizmus és dekadencia Luchino Visconti portréjához
KÖNYV
• Gaál István: Itáliai csoda némán Könyv az olasz némafilmről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Bébibumm

Alföldi Nóra

Telle mère, telle fille – francia, 2017. Rendezte: Noémia Saglio. Írta: Agathe Pastorino és Noémie Saglio. Kép: Pierre Aim. Zene: Matthieu Chedid. Szereplők: Juliette Binoche (Mado), Camille Cottin (Avril), Lambert Wilson (Marc), Catherine Jacob (Iréne). Gyártó: Gaumont / Flamme Films / France 2. Forgalmazó: Vertigo Média. Szinkronizált. 94 perc.

 

A kommersz francia filmipar és termékei népszerűségének kulcsa, hogy olyan rafináltan képes belőni a célközönségét, amelyre a nyugati filmgyártás vezetői hatalmai csak irigykedhetnek. Épp ezért képesek többé-kevésbé rentábilissá tenni filmjeiket és engedhetik meg maguknak, hogy ontsák nézőikre a bájos-kedves vígjátékokat. Noémie Sagilo Bébibumm című filmje ennek remek példája, és annak ellenére, hogy csöppet bágyadt és csupán pazar szereposztása miatt nevezhető minőségi darabnak, a nyári limonádék közt elvégzi a dolgát és lezseren szórakoztatja a 30-pluszos női közönséget.

Sagilo vígjátéki vállalkozásában a bonyolult anya-lánya kapcsolat visszásságait fejtegeti, ám sajnos arra nem veszi a fáradtságot, hogy mélyre ásson a témában: az alapkonfliktust elintézi egy kissé sablonos szerepcserés helyzet-komikummal, miszerint az anya infantilis, huszonévesek életét élő nő, lánya pedig értelemszerűen a felnőtt, szikár, racionálisan gondolkodó asszony. Ezen ambivalenciák ellenére a két nő még mindig együtt él, és amikor mindketten áldott állapotba kerülnek, kiéleződnek a konfliktusok. Utóbbiak azonban csupán annyiban érdekesek, hogy könnyed komédiákhoz képest meglepően súlyos és ordenáré veszekedések sorjáznak egymás után, olyannyira, hogy már-már felmerül a nézőben, hogy a történetvezetés egy jó szaftos szerzői melodrámába fajul – ám ezek a csetepaték végül vagy lógva maradnak a levegőben, vagy az alkotók agyoncsapják őket egy érdektelen, lapos poénnal. Ennek következtében az egész film nehezen fésülődik össze, döcögős és egyenetlen – egyetlen igazán szerethető szála a gyermeki lelkű anya (Juliette Binoche) és bohókás exférjének (Lambert Wilson) újra kibontakozó románca, ez a vonal azonban fájóan kevés játékidőt tesz ki a filmben. Marad tehát az enyhe rosszkedv és fanyarság, ami sajnos túlsúlyba kerül a jellegzetesen vircsaftos francia helyzetkomikumok mellett.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/09 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13355