KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/június
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Norvég és NDK filmhét Budapesten

• Greskovits Béla: Esélylatolgatás Filmgyártásunk koprudukciós vállalkozásairól
• Koltai Tamás: Kacsafilozófia – háziszárnyassal Szegény Dzsoni és Árnika
• Kovács András Bálint: Ipari rituálé és nyelvi mítosz Beszélgetés Bódy Gáborral
• Barna Imre: Werther a kórházban A rét
• Ardai Zoltán: Kis nagy ábránd Atlantic City
• Zalán Vince: A gondolkodás menedéke Lindsay Anderson filmjeiről
• N. N.: Lindsay Anderson filmjei
• Wisinger István: „Egy kissé mindannyian bolondok vagyunk...” Budapesti beszélgetés Lindsay Andersonnal
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Az érettség kora Az új görög film
• Molnár Gál Péter: A Zorbátlanított Hellász Jegyzetek Angelopuloszról
• N. N.: Theodorosz Angelopulosz filmjei

• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 2.
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A telhetetlen méhecske
• Gáti Péter: Egy festő tragédiája
• Varga András: A profi
• Zoltán Katalin: Tamás bátya kunyhója
• Greskovits Béla: A szénbányász lánya
• Peredi Ágnes: Gyilkosság a tajgán
• Kapecz Zsuzsa: A bojánai mester
• Hollós László: Flep, a róka
• Vanicsek Péter: Harc a vízen
• Greskovits Béla: Vámpírok bálja
• Simándi Júlia: Bölcs Jaroszlav
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Három szólamban Áprilisi műsorokról
• Báron György: Realizmus és dekadencia Luchino Visconti portréjához
KÖNYV
• Gaál István: Itáliai csoda némán Könyv az olasz némafilmről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szerelmes sms

Kovács Kata

SMS für Dich – német, 2016. Rendezte: Karoline Herfurth. Írta: Sofie Cramer regényéből Andrea Wilson, Malte Welding, Anika Decker és Sophie Kluge. Kép: Andreas Berger. Zene: Annette Focks. Szereplők: Karoline Herfurth (Clara), Friedrich Mücke (Mark), Nora Tschirner (Katja), Frederick Lau (David), Katja Riemann (Henriette). Gyártó: Hellinger / Doll Filmproduktion. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 107 perc.

 

A 33 éves Karoline Herfurth bemutatkozó nagyjátékfilmjének első jelenete egy magával ragadó slágerrel indul (Paolo Conte: Via con me), amely egy másik német rendezőnő, Sandra Nettelbeck Bella Martha című filmjéből is ismerősen cseng. A melodráma és a romantika elegye mindkét film, ám más-más arányban: míg a Bella Martha igazán egyedi hangvételű szerzői debütálás volt, a Szerelmes SMS műfaji indíttatása jóval erőteljesebb, komor alapszituációja felhőtlen, majd kissé üres romkomba vált át.

Adott a drámai kiindulópont, hősnőnk, Clara egy, a szeme láttára történt balesetben veszíti el vőlegényét, majd némi idő elteltével, minthogy továbbra sem tud szerelme emlékétől megválni, úgy dönt, sms-eket fog küldeni a halott férfi telefonszámára, hogy lassan búcsút vegyen tőle. Szó sincs azonban romantikus vígjátékba oltott kísértetfilmről, és a digitális kor vívmányai sem különösebben hatnak az elsősorban színésznőként tevékenykedő Herfurth (Fák jú, Tanár úr!) rendezői világára: a Tinder, a Facebook és az online társkeresők inkább csak távoli galaxisok a filmben, álmodozó tekintetű, hipszter fazonú, bohókás hősnője (a rendezőnő alakításában) mintha a kilencvenes években ragadt volna, sms-ekben társalog, mesekönyveket ír egy kis hernyóról, második szerelme pedig egy nyomtatott lap újságírója. A kissé nyögvenyelős, mellékszereplőkkel és -szálakkal jócskán telezsúfolt történet belebukik a tragikusan komor indítás és a plafonig ugráló happy end összekötésébe. Pedig Herfurth-ból akár lehetne a németek Julie Delpy-je is – ahhoz azonban jóval eredetibb humorra és nagyobb szókimondásra volna szüksége.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/08 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13321