KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/június
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Norvég és NDK filmhét Budapesten

• Greskovits Béla: Esélylatolgatás Filmgyártásunk koprudukciós vállalkozásairól
• Koltai Tamás: Kacsafilozófia – háziszárnyassal Szegény Dzsoni és Árnika
• Kovács András Bálint: Ipari rituálé és nyelvi mítosz Beszélgetés Bódy Gáborral
• Barna Imre: Werther a kórházban A rét
• Ardai Zoltán: Kis nagy ábránd Atlantic City
• Zalán Vince: A gondolkodás menedéke Lindsay Anderson filmjeiről
• N. N.: Lindsay Anderson filmjei
• Wisinger István: „Egy kissé mindannyian bolondok vagyunk...” Budapesti beszélgetés Lindsay Andersonnal
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Az érettség kora Az új görög film
• Molnár Gál Péter: A Zorbátlanított Hellász Jegyzetek Angelopuloszról
• N. N.: Theodorosz Angelopulosz filmjei

• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 2.
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A telhetetlen méhecske
• Gáti Péter: Egy festő tragédiája
• Varga András: A profi
• Zoltán Katalin: Tamás bátya kunyhója
• Greskovits Béla: A szénbányász lánya
• Peredi Ágnes: Gyilkosság a tajgán
• Kapecz Zsuzsa: A bojánai mester
• Hollós László: Flep, a róka
• Vanicsek Péter: Harc a vízen
• Greskovits Béla: Vámpírok bálja
• Simándi Júlia: Bölcs Jaroszlav
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Három szólamban Áprilisi műsorokról
• Báron György: Realizmus és dekadencia Luchino Visconti portréjához
KÖNYV
• Gaál István: Itáliai csoda némán Könyv az olasz némafilmről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Holnapolisz

Sepsi László

Tommorrowland – amerikai, 2015. Rendezte: Brad Bird. Írta: Damon Lindelof, Jeff Jensen és Brad Bird. Kép: Claudio Miranda. Zene: Michael Giacchino. Szereplők: Britt Robertson (Casey), George Clooney (Walker), Hugh Laurie (Nix), Kathryn Hahn (Ursula). Gyártó: Walt Disney Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 123 perc.

 

Saját tematikus vidámparkjainak megfilmesítései közül a Disney eddig csupán a Karib tenger kalózai-franchise-zal ért el vitathatatlan sikert, az Eddie Murphy-vel megtámogatott Elátkozott kastély vagy a nótás kedvű barnamedvékre építő A házimaci gyorsabban buktak a radar alá, mint egy elszabadult hullámvasút. A Holnapolisz ugyan nem árasztja magából az önkizsákmányoló alibifilmek alsópolcos műanyagbukéját, de a benne rejlő invenciók ellenére sem képes épkézláb keretsztorit gyúrni a Tomorrowland nevű látványpark köré.

Az optimista jövőkép emlékműveként szolgáló retrofuturisztikus városban Brad Bird (Szuper haver, Hihetetlen család) sikerrel örökíti tovább a vidámparkok és a spielbergi blockbusterek imperatívuszát („ne gondolkozz, ámulj”), csak éppen a pőre spektákulum ellenáll a narratívának. Az elkerekedett gyerekszemekben gazdag nyitány városnézése után Bird mozija csupán villanásnyi képekkel bűvöli nézőjét (és az jövővilágba röpített hősnőjét), de sem az A Boszorkány-hegy szüzséjét recikláló elnyújtott odaút, sem a kiábrándító visszatérés nem ismétli meg az expozíció katarzisát. Ahogyan szembehelyezkedik a jelenkori látványfilmekben eluralkodott apokaliptikus képzelettel, úgy sodródik szükségképpen – a Bird munkáiban eddig jó érzékkel elkerült – giccs felé, a Transformers és Bosszúállók városrombolásainak ellenében kiteljesedő utópia is csak néhány pillanatra enged teret a valóban szárnyaló fantáziának (lásd az Eiffel-toronyból kilőtt rakétát). Amellett, hogy a Holnapolisz egy robotkislány alakján keresztül megpendít valamit a gyermeki nosztalgia perverzitásából, zilált cselekményvezetésével és az Őrtorony címlapgrafikáit idéző zárójelenetével épp azt illusztrálja: kreatív szempontból a repetitív pusztulásképekkel szemben az álnaiv hurráoptimizmus sem alternatíva.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/07 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12320