KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/június
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Norvég és NDK filmhét Budapesten

• Greskovits Béla: Esélylatolgatás Filmgyártásunk koprudukciós vállalkozásairól
• Koltai Tamás: Kacsafilozófia – háziszárnyassal Szegény Dzsoni és Árnika
• Kovács András Bálint: Ipari rituálé és nyelvi mítosz Beszélgetés Bódy Gáborral
• Barna Imre: Werther a kórházban A rét
• Ardai Zoltán: Kis nagy ábránd Atlantic City
• Zalán Vince: A gondolkodás menedéke Lindsay Anderson filmjeiről
• N. N.: Lindsay Anderson filmjei
• Wisinger István: „Egy kissé mindannyian bolondok vagyunk...” Budapesti beszélgetés Lindsay Andersonnal
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Az érettség kora Az új görög film
• Molnár Gál Péter: A Zorbátlanított Hellász Jegyzetek Angelopuloszról
• N. N.: Theodorosz Angelopulosz filmjei

• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 2.
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A telhetetlen méhecske
• Gáti Péter: Egy festő tragédiája
• Varga András: A profi
• Zoltán Katalin: Tamás bátya kunyhója
• Greskovits Béla: A szénbányász lánya
• Peredi Ágnes: Gyilkosság a tajgán
• Kapecz Zsuzsa: A bojánai mester
• Hollós László: Flep, a róka
• Vanicsek Péter: Harc a vízen
• Greskovits Béla: Vámpírok bálja
• Simándi Júlia: Bölcs Jaroszlav
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Három szólamban Áprilisi műsorokról
• Báron György: Realizmus és dekadencia Luchino Visconti portréjához
KÖNYV
• Gaál István: Itáliai csoda némán Könyv az olasz némafilmről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Oculus

Varga Zoltán

Oculus – amerikai, 2013. Rendezte: Mike Flanagan. Írta: Mike Flanagan, Jeff Howard. Kép: Michael Fimognari. Zene: the Newton Brothers. Szereplők: Karen Gillan (Kaylie), Brenton Thwaites (Tim), Katee Sackhoff (Marie), Rory Cochrane (Alan). Gyártó: Relativity Media / Intrepid Pictures. Forgalmazó: JIL Kft. Feliratos. 103p

 

A tükör mindig is megkülönböztetett figyelemben részesült a fantasztikumban, kivált a horrorfilmek használják előszeretettel; leginkább mint egy másik dimenzióra nyíló kapu, szellemeket s démonokat megmutató felület kapott szerepet, nem is beszélve a tükrökben villanásnyi időre feltűnő fantomok okozta sokkhatásról (a Dead of Night brit klasszikusától kezdve). Most elérkezett a műfaj történetében az a pillanat, amikor maga a tükör avanzsál főrémmé: nem a szörnyvilág tartozéka immár, hanem a legfőbb ártó lény, ami (aki?) évszázadok óta romlást s pusztulást hoz birtokosaira, őrületbe kergetve őket, hagymázas víziókkal bizonytalanítva el valóság és képzelgés határvonalait.

A nagymúltú motívum újszerű használata tehát ígéretes, a kiváló James Wan-horrorok (Insidious, Démonok között) nyomdokain haladó Oculus azonban felemás módon felel meg várakozásainknak. Előnyt élveznek az elkoptatott klisék: a kelleténél jóval többször tűnnek föl világító szemű, semmiből előbukkanó kísértetfigurák, a tükör pedig a cselekmény előrehaladtával mintha háttérbe szorulna. Ugyancsak ront az összképen a filmet eluraló cikázás a múlt és a jelen idősíkja között, amit a valóság és a hallucinációk összemosódása tetéz; ezek ugyan eredményeznek emlékezetes momentumokat – az almába harapás jelenete nehezen lesz feledhető –, a szorongáskeltő misztikum helyett inkább a nézői zavart fokozzák. Addig azonban, amíg nagyon éles az ellentét a tükör rejtélyét felfedni igyekvő és traumatikus gyerekkorukat értelmezni próbáló testvérpár tagjai között a magyarázat mibenlétéről, a sejtetésre és kétértelműségekre alapozott feszültségépítés is működik. A főrém mellett elsősorban ettől érdekes az Oculus: a megfigyelés kényszere, a nézés aktusa, a látvány értelmezése és az elkeseredett magyarázatkeresés a műfaj alapelemeire is nyomatékosan és ügyesen reflektálnak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/09 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11764