KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/június
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Norvég és NDK filmhét Budapesten

• Greskovits Béla: Esélylatolgatás Filmgyártásunk koprudukciós vállalkozásairól
• Koltai Tamás: Kacsafilozófia – háziszárnyassal Szegény Dzsoni és Árnika
• Kovács András Bálint: Ipari rituálé és nyelvi mítosz Beszélgetés Bódy Gáborral
• Barna Imre: Werther a kórházban A rét
• Ardai Zoltán: Kis nagy ábránd Atlantic City
• Zalán Vince: A gondolkodás menedéke Lindsay Anderson filmjeiről
• N. N.: Lindsay Anderson filmjei
• Wisinger István: „Egy kissé mindannyian bolondok vagyunk...” Budapesti beszélgetés Lindsay Andersonnal
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Az érettség kora Az új görög film
• Molnár Gál Péter: A Zorbátlanított Hellász Jegyzetek Angelopuloszról
• N. N.: Theodorosz Angelopulosz filmjei

• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 2.
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A telhetetlen méhecske
• Gáti Péter: Egy festő tragédiája
• Varga András: A profi
• Zoltán Katalin: Tamás bátya kunyhója
• Greskovits Béla: A szénbányász lánya
• Peredi Ágnes: Gyilkosság a tajgán
• Kapecz Zsuzsa: A bojánai mester
• Hollós László: Flep, a róka
• Vanicsek Péter: Harc a vízen
• Greskovits Béla: Vámpírok bálja
• Simándi Júlia: Bölcs Jaroszlav
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Három szólamban Áprilisi műsorokról
• Báron György: Realizmus és dekadencia Luchino Visconti portréjához
KÖNYV
• Gaál István: Itáliai csoda némán Könyv az olasz némafilmről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Jack Ryan: Árnyékügynök

Andorka György

Jack Ryan: Shadow Recruit – amerikai, 2013. Rendezte: Kenneth Branagh. Írta: Tom Clancy regényéből David Koepp és Adam Cozad. Kép: Haris Zambarloukos. Zene: Patrick Doyle. Szereplők: Chris Pine (Ryan), Keira Knightley (Cathy), Kevin Costner (Harper), Kenneth Branagh (Viktor), Alec Utgoff (Borovsky). Gyártó: Paramount Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna film. Szinkronizált. 105 perc.

A újra és újra az események sűrűjébe csöppenő aktakukac CIA-elemző immáron másodszor próbál tetszhalott állapotból visszakerülni a mozivásznakra: a szériaindító Vadászat a Vörös Októberre nagyzenekarra hangszerelt hidegháborús hattyúdala és Harrison Ford korrektül levezényelt jutalomjátékai után legutóbb az ezredfordulós terrorsokkot meglovagoló A rettegés arénája próbálta a fiatalabb Ben Affleck segítségével visszapörgetni az órát, kevés sikerrel. A Tom Clancy regényciklusától ezúttal többé-kevésbé elszakadó újabb hidegindítás tétje egy saját lábán megálló, erős attribútumokkal rendelkező karakter felépítése lett volna, „az intelligencia fegyver” mottója mentén méltó kihívójaként a kortárs titkosügynökök Bourne-tól Bondig húzódó, izmos mezőnyének.

Az aktuális divatnak megfelelően így kapunk is gyorsan letudott eredettörténet, ahol szeptember 11, majd a Clancy-nél is szereplő helikopterbaleset traumái alapozzák meg a főhős személyiségfejlődését. A Star Trekben már bizonyított Chris Pine lenne olyan karizmatikus, szerethető figura, hogy elvigye a hátán a projektet, a sok sebből vérző forgatókönyv azonban a továbbiakban nem igazán nyújt teret a kibontakozására, ahogyan a Pine-Knightley páros között alapvetően remekül működő kémia is pocsékba megy a gyakran kínos párbeszédek és a rossz színészvezetés miatt. A film a néhol túl feszesre húzott, máshol döcögős cselekményt – a műfajban végzetes hibát jelentő – tökéletes kiszámíthatósággal párosítja, ilyen adottságok mellett pedig különösen vakmerő hozzáállás néhány valamirevaló „money shot” nélkül kilépni a küzdőtérre, gyors elvérzést kockázatva ezzel a hangos-látványos blockbusterek kíméletlen versenyében. Jack Ryan moszkvai kiruccanása ugyan nem hozott olyan csúfos és végérvényes leszereplést, mint McClane hadnagyé, de a lagymatag (újra)kezdés után kétséges, hogy egyáltalán kíváncsiak lennénk-e egy nagyobb tétben játszó – és értőbb kezekbe adott – folytatásra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11645