KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/június
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Norvég és NDK filmhét Budapesten

• Greskovits Béla: Esélylatolgatás Filmgyártásunk koprudukciós vállalkozásairól
• Koltai Tamás: Kacsafilozófia – háziszárnyassal Szegény Dzsoni és Árnika
• Kovács András Bálint: Ipari rituálé és nyelvi mítosz Beszélgetés Bódy Gáborral
• Barna Imre: Werther a kórházban A rét
• Ardai Zoltán: Kis nagy ábránd Atlantic City
• Zalán Vince: A gondolkodás menedéke Lindsay Anderson filmjeiről
• N. N.: Lindsay Anderson filmjei
• Wisinger István: „Egy kissé mindannyian bolondok vagyunk...” Budapesti beszélgetés Lindsay Andersonnal
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Az érettség kora Az új görög film
• Molnár Gál Péter: A Zorbátlanított Hellász Jegyzetek Angelopuloszról
• N. N.: Theodorosz Angelopulosz filmjei

• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 2.
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A telhetetlen méhecske
• Gáti Péter: Egy festő tragédiája
• Varga András: A profi
• Zoltán Katalin: Tamás bátya kunyhója
• Greskovits Béla: A szénbányász lánya
• Peredi Ágnes: Gyilkosság a tajgán
• Kapecz Zsuzsa: A bojánai mester
• Hollós László: Flep, a róka
• Vanicsek Péter: Harc a vízen
• Greskovits Béla: Vámpírok bálja
• Simándi Júlia: Bölcs Jaroszlav
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Három szólamban Áprilisi műsorokról
• Báron György: Realizmus és dekadencia Luchino Visconti portréjához
KÖNYV
• Gaál István: Itáliai csoda némán Könyv az olasz némafilmről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Zimmer Feri 2.

Csillag Márton

Zimmer Feri 2. – magyar, 2010. Rendezte és írta: Tímár Péter. Kép: Csukás Sándor. Szereplők: Reviczky Gábor (Feri), Pogány Judit (Vilma), Szarvas József (Pista), Kovács Vanda (Rózsi), Növényi Norbert (Csárli). Gyártó: Megafilm. Forgalmazó: Hungaricom. 100 perc.

A nyolcvanas évek egyik legígéretesebb magyar filmes tehetsége a kilencvenes évek derekán nézők tömegeihez találta meg az utat Csinibaba című filmjével. Annak ellenére, hogy a korai Tímár-remekekhez mérve (Egészséges erotika, Csapd le csacsi!) a Csinibaba gyakran öncélú poénszerkezete és szedett-vedett története sokak szemében visszalépés volt, rendezőnk a korai szatírák kompakt világlátása helyett az ezredforduló környékén a nosztalgiavígjátékok felé fordította tekintetét. Elkészült hát a 6:3 című időutazós keserű-komédia és a már címében is kellemesen lökött Zimmer Feri, mely egy tucat évvel elkészülte után, a szerencsétlen folytatás bemutatásával fedi csak fel valódi erényeit.

Tizenkét évvel a balatoni kaland után Fikász és családja egy véletlen folytán egy kastélyszálló üzemeltetője lesz. Feri továbbra sem találja a hangot Pistával, aki immár a veje, és természetesen nem bízik senkiben és semmiben, csakis saját vendéglátós megérzéseiben és praktikáiban. El is határozza, hogy a kastélyban kísértő állítólagos szellemek segítségével pörgeti fel a forgalmat, ám amikor az első álszellem hírére paratudós hölgyek érkeznek a szállóba, és felébresztik az igazi kísértetet, végképp elszabadulnak a palacsintasütők és az olcsó poénok. A film forgatókönyvét jegyző Tímár Péter vagy nagy sietségben ütötte össze a cselekmény vázát, vagy a forgatás során kellett kényszerű kompromisszumokat kötnie, mindenesetre a végeredmény azt igazolja, hogy ezúttal nem volt szerencsés a csillagok állása. Valószínűleg a fenti – ismeretlen – anomáliának esett áldozatul annak a Csukás Sándor operatőrnek a teljesítménye is, aki a Made in Hungária esetében nem hibázott, most azonban egyedül a szellem megjelenítését sikerült stílusosan megoldania. Úgy tűnik, a filmiparban – a vendéglátással ellentétben – nem válnak be a reflexből alkalmazott trükkök: az igénytelenség nem pótolhatja a kreativitást. Isten veled, Fikász család!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/01 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10478