KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Dan és a szerelem

Csillag Márton

Dan in Real Life – amerikai, 2007. Rendezte: Peter Hedges. Írta: Peter Hedges és Pierce Gardner. Kép: Sondre Lerche. Zene: Lawrence Sher. Szereplők: Steve Carell (Dan Burns), Juliette Binoche (Marie), Dane Cook (Mitch Burns), Alison Pill (Jane Burns), Brittany Robertson (Cara Burns). Gyártó: Focus Features / Touchstone Pictures. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 98 perc.

 

Legkésőbb a Szex és New York óta tudjuk, hogy jót tesz egy filmnek, ha a főszereplő életének nemcsak a történet, de maga a karakter is mesélője, azaz ha az illető lábjegyzetekkel látja el mindennapjait. Carrie Bradshaw szexről és párkapcsolatokról értekezett publicisztikáiban, Dan Burns (Steve Carell) pedig gyermeknevelésről és családi létről ír és ad tanácsot az olvasóknak. Nem is csinálja rosszul, hiszen szakmai élete sikeres, csakhogy éppen magánéletében nem képes alkalmazni saját tanácsait: négy éve él özvegyként három bájos (és korukból fakadóan bajos) lányával, akiktől boldogtalansága és merevsége miatt szinte teljesen elhidegült. Dan minden percét lányaira fordítja, mégsem tölt velük valós időt, mert – mint később bevallja – túlságosan emlékeztetik őt szeretett feleségére. Amikor apa és három lánya a szokásos nagycsaládi nyaralásra indul a Rhode Island-en élő nagyszülőkhöz, ahol testvérek és unokatestvérek példásan töltik együtt idejüket játékkal és sportolással, a négy éve szenvedő Dan kénytelen szembenézni saját nyomorúságával – jó Amerikai szokás szerint természetesen külső nyomásra.

A saját regényének filmre írásával (Gilbert Grape) nevet szerzett, majd a rendezésbe a 2003-as Hálaadással belekóstoló Peter Hedges író-rendező most is tartja magát a védjegyévé vált „életszerű és emberi” ábrázolásmódhoz, és finom részletekkel bűvöli el a nézőt, aki jó eséllyel észre sem veszi, hogy szabályosan kommersz romantikus vígjátékot lát. A Dan és a szerelem ugyanis egy függetlenfilmes eszközökkel operáló, gondosan kiszámolt és megtervezett hangulatmódosító stúdiófilm, mintha John Williams olyan vonósnégyest szerzett volna, melyben a szokásosnál kevesebb zenész tolmácsolja a megszokott motívumokat – a megszokott hatással. Az öccse új barátnőjével egy könyvesboltban véletlenül összefutó Dan – hogy, hogy nem – mintegy harminc perc leforgása alatt bűvöli el Marie-t (Juliette Binoche), majd önti ki neki a lelkét, és bizony nagy a meglepetés a szülői házban, amikor hősünk szembesül a titokzatos idegen kilétével. A cselekmény minden mozzanata innentől kezdve kiszámítható, Carell mimikája adottságaihoz képest schwarzeneggeri szintre süllyed, és bár a jól kitalált figurák sokasága a Hannah és nővérei Hálaadás-jeleneteit idézi, azért ebben a filmben szórakoztatóipari szakmunkásokat látunk, akik a nagy közös cél, a könnybe lábasztás érdekében hajtják igába fejüket.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/09 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9480