KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Festeni gyerekjáték

Klág Dávid

My Kid Could Paint That – amerikai, 2007. Rendezte: Amir Ber-Lev. Szereplők: Amir Ber-Lev, Anthony Brunelli, Marla Olmstead. Forgalmazó: InterCom. 80 perc.

 

Marla Olmstead festő-karrierje 2004-ben rakétaként szárnyalt felfelé. Absztrakt expresszionista képei a családi konyhából előbb egy városi kávéházba, onnan pedig egyenesen egy helyi galéria falaira. A festmények súlyos dollárezrekért cseréltek gazdát. Marla ekkor négyéves volt.

A sztorira ráugrott a média az Egyesült Államokban és azon kívül is. Marlát a huszadik század legnagyobb modern festőihez hasonlították, gyűjtők hada állt sorba a képeiért, a szülők a tévériportok és interjúk szűnni nem akaró körébe kerültek, míg az Államok legbefolyásosabb tényfeltáró műsora, a 60 Minutes egy gyermekpszichológus segítségével ország-világ számára akarta rejtett kamerás felvételekkel bebizonyítani: Marla apja segítségével fest, ráadásul úgy, ahogy bármelyik négyéves tenné. Csak rányomja a tubust a vászonra és maszatolja a festékpacákat.

A dokumentumfilmes Amir Ber-Lev a felhajtást látva még 2004-ben vágott neki, hogy Marla és családja segítségével filmet forgasson a modern művészet világáról, de kamerája jelen van akkor is, amikor a család végignézi a leleplező riportot. Az Olmstead szülők jól viselik a csapást, de a rendezőben eluralkodik a kétely: lehet, hogy már egy éve csalókról forgat.

És ez a csavar adja a Festeni gyerekjáték zsenialitását, ahogyan elindul, mint egyszerű portré a családról és a zseninek tartott kislányról, hogy aztán a játékidő felénél kitágítsa látószögét: a zárt közösségekről és magáról a művészet létéről, fogadtatásáról, készítéséről és manipulációjáról értekezzen. Ber-Lev szembesül azzal, hogy hiába keresi az igazságot a kislány képességeiről, objektívnak szánt dokumentumfilmje is legalább annyira szubjektív nézőpontot ad, mint bármelyik, családon belül forgatott, védőbeszédnek szánt anyag. És ha egy megrendezetlen film is képtelen feltárni a valóságot, akkor mi lenne rá képes?

Extrák: Audiokommentár az alkotókkal, egy epilógus-kisfilm, és egy hosszabb riport a New York Times filmben is megszólaló újságírójával.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/07 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9430