KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Éjszakai boszorkányok

Kulcsár Mária

 

Zavarba hozó film. A nézőt feszengő szégyenérzet keríti hatalmába, mert képtelen kellő tisztelettel, átéléssel szemlélni a vásznon megelevenedő történetet, mely a II. világháború hős szovjet pilótanőiről szól. Ezek az asszonyok valóban éltek, harcoltak, sokszor hallottunk róluk, elgondolkoztató a sorsuk: mi késztet egy majdnem-kamasz lányt, hogy egyenruhába bújjon, küzdjön, sebesüljön, meghaljon? Mit érez a fiatal családanya, ha férfi módjára ölnie kell?

Nem félnek? Nem ellenkezik egészséges életösztönük? Miért vállalják a háborút, a katonasorsot? A film nem ad, nem is keres választ. Úgy tetszik, Jevgenyija Zsigulenko rendezőnő az egyetlen ember, akiben fel sem merültek ezek a kérdések. (Pedig úgy hírlik, maga is átélte az eseményeket, melyek filmjében láthatók.) Ő fényesre mosott hajukon gondosan vasalt egyensapkát viselő leánycsapatokat mutat, akik jólnevelten szembefordulva a kamerával, szorgalmasan viháncolnak vagy repülőgépeiket takarítják. Időnként aláhullnak az égből, mint szárnyaszegett méhecskék és meghalnak, a megmaradottak pedig sírnak. A légicsatákat műteremben fölvett közelképek illusztrálják, melyekben a lányok ádáz arcokat vágnak. Csak sajnálni lehet a színészeket. Ki tudna eljátszani egy a Kisdobos lapjairól kivágott képregényfigurát?   Mit mondhatott a rendezőnő az ezred kis patronáltját játszó fiúcskának, miért vigyorogjon lelkesen, mint a vadalma, az egész történet során, miután apját, anyját elvesztette?

Két dolog szól mégis a háború szebb sorsra érdemes hősnőiről, halottairól. Az egyik a felhővé vált pilótanőkről szóló dal, aminek azonban kevés köze van a filmhez. A másik egy tréfásnak szánt jelenet, mely a rendező szándéka ellenére a háborúba taszított békés polgár igazi drámáját rejti. A már említett gyerekkatona barátkozni akar egy négy-ötéves lánykával, s mivel más játékot nem ismer, rákiált: „Vigyázz! Jobbra át! Indulj!” A kislány elsírja magát: „Nem akarok!” Tizenöt másodperc; kevés ahhoz, hogy visszaadja e sikerületlen mű hitelét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/03 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6652