KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nászéjszaka kísértetekkel

Torma Tamás

 

Gondolom, hangulati bevezetőül – és némileg a film jellemzéseképpen – elöljáróban nem árt megjegyezni; sem kísértetek, sem nászéjszaka nem szerepelnek benne. Utóbbira már csak azért sem kerülhet sor, mert főhősünk és túlkoros arája egyfolytában idegesítő rokonokkal és valami farkasemberrel viaskodnak. Természetesen ódon kastélyban, bizonyos Stormville nevű helyen. A dupla fenekű helyzetkomikumra az adott volna okot, hogy a manhattani rádió Rémszínházából érkeztek oda, előlegezett bizalmunk azonban már akkor elszáll, amikor Gene Wilder mindenáron félelmetesnek akar látszani.

Gene Wilder az író, Gene Wilder a rendező, Gene Wilder a felvevőgép előtt – csodálom, hogy az amerikai komikus nem tanult az Ifjú Frankenstein néhány éwel korábbi kudarcából. Igaz, rég elmúltak azok az idők, amikor Ionesco Orrszarvújában vagy Woody Allen Amit tudni akarsz a szexről... című filmjében játszott – neve lassan riasztani, nem pedig vonzani fogja a jobbérzésű mozinézőket. A Nászéjszaka kísértetekkel is az egy poénért minden logikai bakugrásra képes vígjátékok szellemében született, a bonyolultabbnak nevezhető pillanatok a színészek grimaszaira vannak bízva; az állandó jelzőkkel illethető egydimenziós szerepeket (úgy mint Buta Tehén, Rigolyás Inas vagy a Főhős Sármosan Pikírt Barátnője) effajta filmekből ismert arcok játsszák az elvárhatónál semmivel sem jobban. Időnként az volt az érzésem, hogy Telepódiumot látok, ahol a Vidám Színpad színészei mar-háskodnak, mindenki hozza a tőle megszokott figurákat, a szerep valójában mellékes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/02 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5318