KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szerelem második látásra

Barkóczi Janka

Mon inconnue – francia, 2019. Rendezte: Hugo Gélin. Írta: Igor Gotesman, Hugo Gélin és Benjamin Parent. Kép: Nicolas Massart. Szereplők: Francois Civil (Raphael), Joséphine Japy (Olivia), Benjamin Lavernhe (Felix), Camilla Lallouche (Mélanie), Edith Scob (Gabrielle). Gyártó: Zazi Films. Forgalmazó: Hungaricom. Feliratos. 117 perc.

 

Raphaël és Olivia kapcsolata ideális kamaszszerelem, amiből a gimnázium után egy tökéletesnek induló házasság lesz. A gondok akkor kezdődnek, amikor Raphaël, a tehetséges író, az általa kitalált, Zoltán nevű fantasy hős történeteivel valóságos sztárrá válik, de közben észre sem veszi, hogy egyre jobban elhanyagolja jobb sorsra érdemes feleségét, aki egyben a múzsája is. Egy szép napon azonban fordul a kocka, és a férfi egy párhuzamos univerzumban találja magát, ahol Olivia a befutott zongorista, így a középiskolai irodalomtanárként tengődő Raphaëlnek újból meg kell hódítania őt. Hogy pontosan mi okozza a tanulságos dimenzióváltást, nem világos, ám a szerző tolla nyomán megszülető fikció és a valóság közti kibogozhatatlan összefüggés ettől kezdve elég hektikusan alakítja a pár sorsát.

Hiába Joséphine Japy és François Civil bájosan üde kettőse a főszerepben, az unalomig ismert, dupla hódítás története egy percig sem válik érdekessé. Néhány szórakoztató párbeszédet leszámítva inkább kínos, mint ötletes bohózatot látunk, amiből minden tekintetben hiányzik a szellem. A papírszagú karakterek és a tankönyvi sablonokból építkező forgatókönyv leplezetlen rutinmunka, az összkép pedig kifejezetten erőltetett. Hugo Gélin rendező, nem megy a szomszédba a túlzásokért, a legnagyobb összevisszaságban dobál egymásra mindent, amiben a romantika nyomai jelennek meg. A történet egyszerre kaotikus és egysíkú, de semmiképpen sem használja ki eléggé a két világ párhuzamosságaiban és különbözőségeiben rejlő rafinált lehetőségeket. A Szerelem második látásra így inkább kevesebb, mint több egy egynyári filmnél, de legalább biztosan mutatja, hogy milyen évszakot írunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/07 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14172