KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Kedvencek temetője

Nagy V. Gergő

Pet Sematary – amerikai, 1989. Rendezte: Mary Lambert. Szereplők: Dale Midkiff, Fred Gwynne, Denise Crosby. Forgalmazó: Paramount. 99 perc.

 

Ordított valaha bárki szebben, mint a simaképű Dale Midkiff az elgázolt gyermekének holtteste felett? A nyolcvanas évek egyik legnépszerűbb Stephen King-adaptációjában a tragédia jelenete elementárisan röhejes és mélyen megrendítő: a gyilkos kamionsofőr Ramonest dúdolva száguld, a dallamosan üvöltő Midkiff bájgúnár-frizurája lassítva lobog a szélben, és a betonon véres gyerekcipő gurul – de a dekoratív álomapa fájdalmát a túlzás dacára is átérezzük. Mary Lambert családi horrorja a szülői veszteség drámájaként beszéli el Stephen King rémületes történetét, és az amerikai mintacsalád szétesését lelkes B-filmes közhelyekkel prezentálja. A megvalósult külvárosi idill ebben a filmben éppúgy határos a talajmenti borzalommal, mint David Lynch Kék bársonyában: az új családi ház mögött csillogó ösvény a házikedvencek temetője és az indiánok sírhelye felé vezet, ahol új életre lehet ébreszteni embert és állatot – de az elhunytak sajnos erőszakos zombiként térnek vissza. A gyerekeit vadul imádó Louis (Midkiff) nem bírja bevallani a kislányának, hogy macskáját elütötték, ezért az indián mágiára hagyatkozik, majd halott fiát is kiviszi a titokzatos temetőbe – nem törődve a szomszéd intő tanácsával. A Kedvencek temetője a makulátlan családjához minden áron ragaszkodó férfi tragédiájáról mesél, és ezáltal az amerikai álom mögötti szorongásokat mutatja meg: ebben a világban a cukiság a rothadás homlokzata, a gyöngéd gesztusokból késszúrások lesznek, és a szerető családtagok végül egyenként legyilkolják egymást. Mintha a kisvárosi orvos az egyik brutális esete után – mikor egy másik gázolás áldozata arcul köpi a halála előtt – a tökéletes élet rettegett szétbomlását álmodná meg.

A Madonna-videókkal elhíresült Mary Lambert és a forgatókönyvet is jegyző King filmje tisztes távolban marad a korszak műfaji trendjeitől: míg a legtöbb akkori zombifilm a zsánerparódia felé fordult (lásd Az élőhalottak visszatérnek vagy a Hullajó példáit), addig a Kedvencek temetője a családi asztalhoz invitálja a bűzös élőhalott monstrumát, és túlzásaival együtt is valódi drámát vezet elő. A történetvezetés számos nevetséges mozzanattal szolgál, de Lambert szórakoztatóan elrajzolt műve mégis érdemben beszél az elengedés fájdalmáról: kevés szívszorítóbb jelenet készült a nyolcvanas évek amerikai tömegfilmjében, mint amikor az apa kénytelen leszúrni gyilkossá lett gyermekét, és a halálos sebével elsétáló kisfiú elszontyolodva visszaszól az ajtóból: „Ez nem fair.”

Extrák: A DVD-n semmi sincs, de a Blu-ray számos járulékos tartalmat tartogat – a rendezővel készült interjútól kezdve az informatív audiokommentáron és werkfilmen át egy visszaemlékezésig, amelyben a remake alkotói párás szemmel méltatják az eredetit.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/05 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14104