KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A csodagyerek

Hegedüs Márk Sebestyén

The Prodigy – amerikai, 2019. Rendezte: Nicholas McCarthy. Írta: Jeff Buhler. Kép: Bridger Nielson. Zene: Joseph Bishara. Szereplők: Taylor Schilling (Sarah), Jackson Robert Scott (Miles), Colm Feore (Arthur), Brittany Allen (Margaret). Gyártó: Orion Pictures / Vinson Films. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 100 perc.

 

Tömegfilmes élményeink alapján nagyon jól tudjuk, hogy a gyermeki ártatlanság álarca mögött néha igazi kis szörnyetegek bújnak meg. Mervyn LeRoy 1956-os pszichothriller-örökzöldje, a Bad Seed nyomán az eredendően romlott, felnőttvilágot is fenyegető, gyakorta gyilkosságra is képes gyermekek irigylésre méltó karriert futottak be a pszichothriller (A jófiú) és a horrorfilm (Ómen 1-2, Porontyok) műfajaiban egyaránt, csak hogy napjainkra a fősodorbeli hollywoodi horrorfilm talán legelcsépeltebb rémalakjaivá váljanak.

Az éppen aktuális bad seed-horror, A csodagyerek sem tesz hozzá érdemben a mítoszhoz, meglepő módon azonban mégsem teljesen erényektől mentes alkotás. A bűnrossz (Éjféli etetés) vagy egyszerűen csak középszerű horrorokért (Az egyezség) felelős alkotók (Jeff Buhler, Nicholas McCarthy) nevével fémjelzett filmben a játékidő kétharmadáig minden a szokott mederben folyik – az egyedüli meglepetést talán az okozza, hogy a kortárs trendekkel szembemenve nem egy démoni entitás, hanem a Gyerekjátékot idézve egy magyar (a szinkron szerint sajnos szlovák) sorozatgyilkos reinkarnálódott lelke szállja meg a címszereplőt – a végjátékban azonban egy pillanatra mégis felcsillan a remény, hogy a sokszorosan újrahasznosított történet végén valamiféle jutalom várja majd a nézőket.

A csodagyerek a tavalyi év legünnepeltebb független horrorfilmjeihez (Örökség, Hang nélkül) hasonlóan a szülő-gyerek viszony sötét oldalának feltárására vállalkozik, azt kutatja, mi mindenre képes egy édesanya azért, hogy megvédje a gyermekét. A finálé során néhány dermesztő percre úgy tűnik, hogy az alkotók fölöttébb gyomorforgató választ tartogatnak erre a kérdésre, az utolsó pillanatban azonban gyáván megfutamodnak, és inkább újrajátsszák az Ómen zárlatát. Ezért aztán tényleg kár volt ilyen fapofával előadni ezt a már alapkoncepciójában is komolytalan történetet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/03 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14022