KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Idétlen időkig

Varga Zoltán

Groundhog Day – amerikai, 1993. Rendező: Harold Ramis. Szereplők: Bill Murray, Andie MacDowell, Chris Elliott. Forgalmazó: GHE. 101 perc.

 

Harold Ramis legalább kétszer aranybetűkkel írta be nevét a filmvígjátékok nagykönyvébe: társszerzőként és színészként a Szellemirtók csapatának megalkotásával s egyikük megformálásával, rendezőként (és ismét társíróként) pedig az Idétlen időkig egyszerre nemes tradíciókat idéző-folytató és a posztmodern korszellemre is rezonáló munkájával, melyet negyedszázad elteltével bízvást emlegethetünk a klasszikusok között. A bugyuta hazai címet zseniális filmre aggatták, melynek óhollywoodi előzményei között olyan James Stewart-filmeket találunk, mint Az élet csodaszép és a Harvey. Ramis műve is komédia és fantasy ötvözete, s Capra és Koster meséihez hasonlóan csupán egyetlen mozzanata érvényteleníti a valószerűség elvárásait, ez az „apróság” azonban mindent megváltoztat, és éppen ez vezet a posztmodern kérdéskörökhöz. Főszereplőnk minden nap ugyanazt a napot éli át, újra és újra nekikezdhet a kisvárosi közegben töltött Mormota Napnak. Az egyenes vonalú elbeszélés lebontása, a történettöredékeket és eseményvariációkat sorjázó cselekményvezetés a posztmodern mozi kedvelt fogása – sőt, az Idétlen időkig inspirációja máig kimutatható: az egyetlen nap ismétlődésének szituációja az utóbbi években feltűnt inváziós sci-fiben (A holnap határa), mesefantasyban (Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei), de még slasherfilmben is (Boldog halálnapot!).

Ezzel együtt a klasszikus hollywoodi szemlélet megőrződése is kitapintható: kezdetben kiállhatatlan hősünk jellemfejlődése – mogorva fráterből afféle önkéntes őrangyallá válik – éppoly nyomatékos, mint a szerelmi motiváció beteljesülése, s ez mérsékli a posztmodern hevületet. Ugyanakkor hagyománytörő módon éppen a legnagyobb rejtélyre nincs magyarázat, sohasem derül ki, miért s miként keletkezik a főhőst csapdába ejtő időhurok – s ez rendkívüli módon kedvez a film nyitottságának, filozófiai és teológiai olvasatok sorát ösztönzi. Ramis filmje mégsem intellektuális mélységei, hanem főszereplője, Bill Murray miatt megunhatatlan. Bizonyosan az égben köttetett, hogy a cinikus alakok megformálásában járatos művész – a Szellemes karácsonyban már remekelt hasonló szerepkörben – Phil Connors bőrébe bújjon: ha kisvárosnyi mellékkarakter asszisztál is hozzá, az Idétlen időkig valójában Bill Murray ragyogó egyszemélyes showműsora.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/03 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14014